Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

elintézésére törekszik. Ebből pedig az következik, hogy a felek a bírósági felülvizsgálati eljárás során — a tárgyalás berekesztéséig — a megelőző eljárásban panaszolt sérelemből származó bármely igényt érvényesíthetnek, éspedig arra való tekintet nélkül, hogy a megelőző eljárásban hozott határozatot ki és mennyiben támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. Ennek sem az idézett rendelet, sem a Polgári Perrendtartás irányadó szabálya (146. §) nem állja útját. A kifejtettekből az is következik, hogy ha a munkaügyi döntőbizottság (szolgálati felettes) által hozott határozatnak valamilyen pótolható hiánya van (pl. a határozat összegszerűen nem jelöli meg a marasztalást vagy a járadékfizetési kötelezettség kezdő vagy befejező időpontját), a felülvizsgálati eljárás során e hiányosságot hivatalból is pótolni kell. hogy a határozat végrehajthatóságának ne legyen akadálya. Ha a bíróság ilyen jellegű hibát a felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott határozat végrehajtása során észlel, a helyes eljárás az, ha a végrehajtás elrendelése előtt a felek meghallgatásával megkísérli a hiány pótlását, s a vitássá nem tett (egyezően előadott) tartalomnak megfelelően a végrehajtási lapot kiállítja, ha pedig a meghallgatás eredménytelen, a végrehajtás alapjául szolgáló határozatot megfelelő intézkedés céljából a munkaügyi vitában eljárt szervnek visszaküldi. [PK 897/7. sz., BH 1966/8. sz.] 322. Abban az esetben, ha a dolgozó 1961. április hó 1. napja előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, ennek következtében a keresete csökkent, és járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban 1961. április hó 1. napja után került rokkantsági nyugállományba, az átlagkeresete és a rokkantsági nyugdija különbözetének megtérítése iránt támasztott igényét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 93. §-a alapján kell elbírálni. Az Mt. 123/A. §-át kell viszont alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozóinak — munkaképesség csökkenése ellenére — 1961. április hó 1. napja előtt keresetvesztesége nem volt. Az Mt. 123/A. §-a szabályozza a vállalat felelősségét azért a kárért, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszony keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A 2/1964. (IV. 3.) MüM rendelet 14. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett szabályt az 1961. évi április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre is alkalmazni kell, kivéve azokat, amelyek tekintetében a bíróság már jogerős határozatot hozott. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 897. sz. állásfoglalásának 3/a. pontja szerint a vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április hó 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, azonban csak ezt követően került beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igény elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 93. §-át, hanem az Mt. 123/A. §-át kell alkalmazni. Az említett állásfoglalás indokolása kifejti, hogy a sére442