Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tett munkahelyen a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó, de csak a negyedik, tehát az utolsó vállalatnál jelentkezett keresetveszteséget okozó módon a munkaképességcsökkenése, akkor ez a negyedik — tehát az utolsó — vállalat felelős a kárért. Ezek szerint, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó egymást követően több munkáltatónál dolgozott foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben, a foglalkozási betegségből folyóan őt ért kárért az a munkáltató felelős, amelyiknél a dolgozót utoljára foglalkoztatták ilyen munkakörben. [PK 897/3. sz., BH 1966/8. sz.] 319. Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképességcsökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán következett be, a vállalat az említett sérelemből származó munkaképességcsökkenés — százalékos — mérvétől függetlenül az Mt. 123/A. §-a alapján a teljes kárért felel. A dolgozók egészségi állapota nem azonos, a teljesen egészséges dolgozókon kívül vannak olyanok is, akik többé-kevésbé betegek, vagy akiknek valamilyen testi fogyatkozásuk, különleges szervezeti adottságuk van. A dolgozóknak az Mt. 123/A §-ára alapított kártérítési igénye tekintetében azonban nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik dolgozó gyengébb szervezetű, beteges, túlérzékeny, valamilyen testi fogyatkozása van (pl. félszemű), avagy különleges szervezeti adottságú (pl. rendellenes koponya alkatú), a másik dolgozó pedig teljesen ép szervezetű, illetve teljesen egészséges. A Munka Törvénykönyvének a dolgozók érdekeit védő szabályai minden dolgozóra egyformán kiterjednek, ilyen különbségtételt nem tűrnek. Az Mt. 123/A. §-án alapuló anyagi felelősség mérve aszerint alakul, hogy a keresetveszteséget okozó munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés a dolgozó üzemi balesete vagy egyéb, a munkaviszony keretében történt egészségromlása folytán következett-e be. Ha a dolgozó keresetvesztesége az említett sérelem következménye, a vállalat kártérítési felelősségének mértéke szempontjából nincs jelentősége annak, hogy maga a sérelem — a dolgozó testi állapotától, testi fogyatkozásától és szervezeti adottságától függetlenül — orvosi szempontból milyen mérvű (hány százalékos) munkaképességcsökkenést eredményezett. Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága önmagában nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképességcsökkenést és a dolgozó keresetvesztesége az életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán állott elő, a vállalat nem hivatkozhat arra, hogy a teljesen egészséges, ép testű dolgozónál a hasonló sérelem kisebb mérvű károsodásra vezetett volna. A vállalat tehát — az említett sérelemből származó munkaképességcsökkenés (százalékos) mérvétől függetlenül — ilyen esetben is a dolgozó teljes káráért felel. Ha például a félszemű dolgozó — aki munkakörét rendesen, a munkakörének megfelelő teljes díjazás mellett el tudta látni — üzemi baleset folytán a másik szemét is elvesztette, és ennek folytán teljesen 439