Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nok tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezték, és a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének elrendelését kérték. Kereseti kérelmüket arra alapították, hogy a II. r. felperes apja a fenti ingatlanokat 1919. évben az alperes apjától megvásárolta. A II. r. felperes apja az ingatlanra házat építtetett, az adásvételi szerződés elkallódott, és így az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi rendezésére nem került sor. Az alperes apja 1940-ben meghalt, és nevezett jogutódjaként öröklés címén a fenti ingatlanok tulajdonjogát az alperes nevére jegyezték be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. E határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk.-t megelőző jogi szabályozás szerint is meg lehetett szerezni valamely ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor, ha a jogot érvényesítő személy az ingatlant 32 éven át békésen, zavartalanul sajátjaként tartotta birtokában. A huzamos tényleges birtokállapot tehát tulajdonváltozást eredményezett. A perbeli jogvita elbírálásánál tehát elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a II. r. felperes szülei vagy esetleg a felperesek milyen hosszú időn át tartották békésen, zavartalanul és sajátjukként birtokukban a perbeli ingatlanokat. A keresetlevélből és a II. r. felperes perbeli nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a 32 éves elbirtoklási idő a II. r. felperes szülei javára biztosított tulajdonszerzést. Ha ugyanis a II. r. felperes szülei 1919. évtől kezdődően zavartalanul és békésen birtokolták sajátjukként a kérdéses ingatlanokat, úgy 1951-ben azok tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezték, mégpedig a házassági életközösség folyamatos fennállása esetén y2—V2 arányban. A peradatok szerint a II. r. felperes apja 1958-ban meghalt. Amennyiben más tartalmú végintézkedés nem történt, az öröklés megnyílta folytán a II. r. felperes (esetleg örököstársaival együtt) apja hagyatékát vagy annak egy részét megszerezte (Ptk. 598. §). Így tehát a II. r. felperes a szülei által elbirtokolt perbeli ingatlanok, illetőleg azok egy része tulajdonjogát — már nem elbirtoklás, de — öröklés címén megszerezhette. A II. r. felperesnek a keresetindításra tehát megvolt mind az alanyi, mind az anyagi jogosultsága. Az a tény, hogy a kereseti igényt tévesen jelölte meg, a kereset elutasítására nem lehet alap. A II. r. felperes anyja jelenleg is él, és a per adataiból arra kell következtetni, hogy elbirtoklás címén a fél tulajdoni illetőségére vonatkozóan ő szerzett tulajdonjogot. Az eljárt bíróságnak a Pp. 3. §-a alapján erről ki kellett volna oktatnia a II. r. felperest. Az anyát is meg kellett volna hallgatni, aki esetleg szintén felléphetett volna felperesként, vagy egyéb megfelelő jognyilatkozatot tehetett volna. Az is hiteltérdemlő tisztázásra szorult volna, hogy ha a II. r. felperes apjának több gyermeke maradt, akik a törvénynél fogva szintén örökösök, ezek a szóban levő ingatlanra nézve öröklési jogukat illetően milyen álláspontot foglalnak el. [P. törv. I. 20 365/1967. sz., BH 1967/10. sz. 5464] 41