Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

310. Dolgozó gondatlan bűncselekményével okozott kár túlzott mérséklése [Mt. 121. §(3) bek., Mt. V. 189. §]. Az alperes a Magyar Államvasutaknál dolgozik mozdonyvezetői munkakörben. 1966. január 17-én az általa vezetett mozdonnyal szabálytalanul akart bejárni a fűtőházba, s ennek során mozdonya horzsolta a fűtőházból kijáró mozdonyt, majd kisiklott. Ennek következtében — bár személysérülés nem történt — 26 762 Ft kár keletkezett. A káreset miatt fegyelmi és büntető eljárás is indult az alperes ellen. Ezek során a felperesi igazgatóság vontatási osztályának vezetője mint elsőfokú fegyelmi hatóság alacsonyabb bérrel járó munkakörbe való beosztással büntette az alperest. Egyidejűleg az Mt. V. 187. §-ának (2) bekezdése alapján egy havi átlagkeresete 50%-át kitevő, 1340 Ft részkártérítésre is kötelezte őt azzal, hogy amennyiben a bűnösségét a büntető bíróság megállapítja, az Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazására is sor kerülhet. Ezt követően a balesetből kifolyólag indult bűnügyben a járásbíróság bűnösnek mondta ki az alperest foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésben és a társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás bűntettében. Ezért őt 15%-os bércsökkentéssel 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Erre az ítéletre hivatkozva a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és 2000 Ft további kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a panaszt, mert a részkártérítés felemelését nem találta indokoltnak. A felperes felülvizsgálati kérelmében a határozatnak a megváltoztatását és az alperesnek további 2000 Ft kártérítés fizetésére kötelezését kérte. A járásbíróság elutasította a felülvizsgálati kérelmet. A jogerős határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg a járásbíróság, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes terhére felróható körülmények is közrehatottak, s ebből eredően a felmerült kár egy részét is — az adott esetben annak legalább 40%-át — a felperesnek kell viselnie. Figyelmen kívül hagyta azonban a járásbíróság, hogy a kármegosztás mellett is 16 058 Ft annak a kárnak az összege, amely kizárólag az alperes felróható magatartásával hozható okozati összefüggésbe. Mivel az alperes ezt a kárt gondatlan bűncselekménnyel okozta, ennek megtérítéséért — az Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése szerint — az egyévi átlagkeresete erejéig felel, az pedig nem vitásan 31 368 Ft volt. Ezzel szemben a felperes által követelt 3340 Ft kártérítés a felperes egyévi átlagkeresetének 11%-át, vagyis még a másfélhavi keresetét sem éri el. A kártérítés — az Mt. 121. §-ának (3) bekezdése értelmében — az előírt mértéknél alacsonyabb összegben is megállapítható. Erre azonban az Mt. V. 189. §-ának (1) bekezdése szerint csak akkor kerülhet sor, ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására való nevelés érdekében helyesnek látszik. E szakasz (2) bekezdése utal a kártérítés alacsonyabb mértékben történő megállapításánál figyelembe vehető jelentősebb körülményekre. Ennek értelmében különösen a károkozó magatartás társadalmi veszélyességét, a vétkesség fokát, a vállalat munkafegyelmének általános 420