Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

folytán szüntette meg. Minthogy pedig jogszabályi rendelkezés akadályozza a büntető eljárás lefolytatását, az anyagi felelősség szempontjából a munkaügyi döntőbizottságnak és a polgári perben eljáró bíróságnak — mint az anyagi felelősség mértékére kiható döntő előkérdést — vizsgálnia kell, hogy a dolgozó követett-e el bűncselekményt [Mt. V. 188. § (2) bek.]. Az alperes a tárgyaláson azt adta elő, hogy a baleset kizárólag a motorkerékpáros magatartása miatt következett be, a motorkerékpáros ugyanis álló helyzetéből minden jelzés nélkül elindult. Az alperes ezt az állítását sem a polgári perben, sem a lefolytatott büntető eljárás keretében nem tudta igazolni. A büntető ügyben kihallgatott tanúk valamennyien egyezően vallották, hogy a motorkerékpár azonos sebességgel haladt, amikor az alperes az előzést megkezdte, és az alperes a kár bekövetkezése után is csupán annyit mondott a motorosnak, hogy miért nem ment gyorsabban. Ha tehát a motorkerékpáros nem haladt volna, az alperes nem ilyen közlést tett volna, hanem azt, hogy miért indult el jelzés nélkül. Az alperes olyan időben akart előzni, amikor ebben gátolta őt a szemben jövő személygépkocsi. Az alperes magatartásával megszegte a KRESZ 60. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezést. A közúti szabálysértéssel a társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozott, és a személygépkocsiban utazó két személynek életét veszélyeztette. A testi sérülésük pedig olyan súlyos volt, hogy mindkét személy munkaképességének jelentős részét elvesztette. Az alperes magatartása kimeríti a Btk. 258. §-ában meghatározott bűntettet, kártérítési kötelezettsége tehát az egyévi átlagkeresete erejéig áll fenn. A teljes kár az adott esetben többszöröse az alperes egyévi átlagkeresetének. Az Mt. V. 189. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítést alacsonyabb összegben akkor lehet megállapítani, ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására való nevelés érdekében helyesnek látszik. A (2) bekezdés szerint a kártérítés összes körülményeinek vizsgálatánál különösen a károkozó magatartása társadalmi veszélyességét, a vétkesség fokát, a vállalat munkafegyelmének általános helyzetét, az okozott kár nagyságát, valamint a dolgozó körülményeiben az átlagoktól eltérő tényezőket — így elsősorban a munkához való viszonyát, személyi és családi körülményeit — kell figyelembe venni. Az alperes 1949-ben szerezte meg a gépjárművezetői jogosítványt, és azóta megszakítás nélkül a felperesi vállalatnál dolgozik. A 16 éves munkaviszonya alatt a munkáltatójának kárt nem okozott, munkájával, magatartásával a felperes meg van elégedve. Az alperes szó nélkül vállalja a legnehezebb vidéki utakat is. A teljesítménye a legjobbak közé tartozik. A munkafegyelmet betartja, igazolatlan napja még nem volt. A felettesei a legjobb véleménnyel vannak róla. A vállalat törzsgárdájához tartozik. Igen sok esetben kapott pénzjutalmat, valamint négy esetben kiváló dolgozói kitüntetést. A perbeli baleset bekövetkezését elősegítette a rendkívüli időjárás, az esőzés, ami gátolta a felperest a szabad kilátásban, az út síkossága, aminek következtében nem érvényesülhetett úgy a fékezés. A baleset 27 Polgári Jogi Döntvénytár 427