Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

306. Kártérítés összegének a dolgozóval szemben való megállapításánál irányadó szempontok (Mt. V. 189. §). Átlagkeresetként a károkozás időpontjában is az azt megelőző időben volt keresetet kell alapul venni (Mt. V.140. §). Az alperes a felperesi vállalat gépkocsivezetője volt. 1964. február 18-án autóbuszt vezetett a 81. sz. főközlekedési útvonalon. Az általa vezetett autóbusszal súlyos közlekedési balesetet okozott az által, hogy rossz látási és útviszonyok között (köd, síkos út) úgy előzött, hogy az autóbusszal teljes szélességben áttért a menetirány szerinti baloldalra, és ott összeütközött a vele szemben közlekedő, az állami építőipari vállalat tulajdonában álló személygépkocsival. A személygépkocsi vezetője és egyik utasa a helyszínen meghalt, a személygépkocsi másik két utasa súlyos sérüléseket szenvedett. A haláleseti értesítés szerint a baleset alkalmával súlyosan megsérült egyik utas is meghalt 1966. október 22-én. Az autóbusz utasai közül is többen kisebb sérüléseket szenvedtek. A két gépjármű összeütközése következtében a per adatai szerint eddig a felperesi vállalatot összesen 490 078 Ft kár érte. A bíróság az alperest foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés és a társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás miatt 3 évi szabadságvesztésre és mellékbüntetésként a gépjármű vezetésétől 3 évre való eltiltásra ítélte. Az alperes a szabadságvesztés büntetésből V3 kedvezménnyel 1966. február 18-án szabadult. Azóta a felperesi vállalatnál áll munkaviszonyban, szerelői munkakörben dolgozik. A felperes a vállalati munkaügyi döntőbizottságtól azt kérte, hogy az alperes baleset előtti havi 2369 Ft átlagkeresetének figyelembevételével — az Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése alapján — kötelezze az alperest az egyévi átlagkeresetének megfelelő 28 428 Ft kártérítés fizetésére. A munkaügyi döntőbizottság az alperest 5400 Ft-nak havi 150 Ft-os részletekben való megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperesnek csak a jelenlegi átlagkeresete vehető figyelembe, ez pedig a 7 Ft-os órabérére figyelemmel havi 1400 Ft. Az évi keresete tehát 16 800 Ft. Ezt az összeget azonban az Mt. V. 189. §-ának (2) bekezdése alapján mérsékelhetőnek találta az alperes szociális körülményeire figyelemmel az évi keresete í/^-ának megfelelő összegre. Mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes a marasztalási összeg felemelését, az alperes mérséklését kérte a járásbíróságtól. A járásbíróság a felperesi vállalattól nem szerezte be az alperes jelenlegi átlagkeresetére vonatkozó igazolást, elfogadta a munkaügyi döntőbizottság által megállapított havi 1400 Ft átlagkeresetet. Az alperes előadta, hogy feleségének kereső foglalkozása nincs. Háztartásukban él egy állami gondozott gyermek, aki után havonta 350 Ft térítést kapnak. Ugyancsak háztartásukban él 95 éves apósa, akinek 260 Ft tsz-járadéka és 800 négyszögöl háztáji ingatlana van. Az iratokhoz csatolt ügyészi iratokból kitűnően a felperesnek egy kb. 65 000 Ft értékű családi háza van, amely kb. egy holdnyi földterületen fekszik. 411