Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nak értékén alul, alacsonyabb vételáron adták el, maguk tartoznak viselni. [Székesfehérvári Megyei Bíróság Pf. 20 558/1965. sz., BH 1966/5. sz. 4875.1 26. Ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos, a zálogba vevő — jóhiszeműsége esetén is — csak akkor szerez zálogjogot, ha a zálogba adás a zálogba adó által folytatott kereskedelmi tevékenység körében történt. A származékos jogszerzés alaptétele, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját dolgát adhatja másnak a tulajdonába [Ptk. 117. § (1) bek.]. A tulajdonost megillető rendelkezési jog közelebbi tartalmát a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése határozza meg. E szerint a tulajdonost nemcsak az a jog illeti meg, hogy a tulajdonjogát másra átruházza, hanem — egyebek között — az a jog is, hogy a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje. Minthogy pedig általános szabály szerint csak a tulajdonos adhatja a dolgot másnak a tulajdonába, ebből következik, hogy a tulajdonjog tartalmához tartozó másik részjogot: a biztosítékul adás jogát is csak a tulajdonos gyakorolhatja. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját tulajdonában levő dolgot adhatja zálogba. A törvény azonban az említett általános szabályok alól a forgalom biztonsága érdekében kivételeket tesz. A tulajdonszerzés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha az átruházó nem volt tulajdonos [Ptk. 118. § (1) bek.]. A zálogszerzés vonatkozásában pedig azt mondja ki, hogy a kereskedelmi forgalomban zálogba adott dolgon a jóhiszemű zálogjogosult akkor is zálogjogot szerez, ha az, aki a zálogtárgyat adta nem volt tulajdonos [Ptk. 258. § (1) bek.]. Ezek a kérdések szorosan összefüggenek egymással, és azonos elvi alapon nyertek jogi szabályozást. A Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése kifejezetten a kereskedelmi forgalomban eladott dolog tulajdonának megszerzéséről rendelkezik. A hozzáfűzött miniszteri indokolás külön is kiemeli, hogy ha a kereskedő az, aki — akár üzleti tevékenysége körében — vásárol, akkor ő a 118. § (1) bekezdése alapján nem szerezheti meg a tulajdonjogot olyan személytől, aki nem volt tulajdonos. Az indokolás arra is utal, hogy a forgalmi biztonság szempontjai megkívánják azt, hogy az a személy, aki kereskedelmi forgalomban vásárol, a dolog tulajdonjogát megszerezze akkor is, ha az eladó a dolognak nem volt tulajdonosa. A vásárlók biztonságát nagymértékben csökkentené, ha nem lehetnének bizonyosak abban, hogy a kereskedelmi forgalomban vett dolgon tulajdonjogot szereznek, ha ki lennének téve annak, hogy e dolgokat tőlük elperelhetik azon a címen, hogy az eladó nem volt tulajdonos. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szempontoknak kell érvényesülniük a nem tulajdonos által történt zálogba adás esetén is. A Ptk. indokolása is kiemeli, hogy a 258. § (1) bekezdése a nem tulajdonostól való tulajdonszerzésről szóló rendelkezésekkel (118. §) van összhangban. A dolog zálogba adása ugyanis — legalábbis a kereskedelmi forgalom körében — éppen olyan biztonságot követelő szerződés, mint a 38