Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

b) Rokonok tartása 285. A szülőtartásra való érdemtelenség kérdésében nem a XXVIII. sz. polgári elvi döntés, hanem a 795/54. sz. polgári kollégiumi állásfoglalás szempontjait kell figyelembe venni [Csjt. 61. §., XXVIII. sz. polgári elvi döntés, PK 795/54. sz.]. A Legfelsőbb Bíróság 795/54. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása szerint: „a gyermek a vagyontalan és arra rászoruló szülőt eltartani köteles, kivéve, ha a szülő a gyermekkel szemben kötelezettségeit olyan súlyosan sértette, vagy mulasztotta el, ami az alapvető erkölcsi elvek teljes semmibevételére mutat, s ami miatt az igény elutasítását a szülői hivatás megbecsülésére irányuló általános nevelés érdeke is indokolja. Ezt az egészen kivételes helyzetet a gyermeknek kell bizonyítania." E polgári kollégiumi állásfoglalásból világosan kitűnik az a helyes jogelv, amely szerint a vagyontalan és arra rászoruló szülő csak akkor jogosult gyermeke tartására, amennyiben arra — a fent írtaknak megfelelően — érdemtelenné nem vált. Az ügyben eljárt mindkétfokú bíróság úgy találta, hogy a jelen per felperese — aki egyébként minimális iskolai végzettséggel sem rendelkező, írástudatlan és a felszabadulást megelőzően napszámos munkával foglalkozó asszony — azért, mert gyermekét — az alperest — nem maga nevelte, hanem az édesanyja nevelésére bízta, és mert engedte, hogy az alperes már egészen fiatal korában háztartási alkalmazottként dolgozzon, semmibevette az alapvető erkölcsi elveket, anyai kötelezettségét súlyosan megszegte, s ezért érdemtelen arra,, hogy a gyermeke eltartsa. A másodfokú bíróság ítéletében — a fentieken túl — még a Legfelsőbb Bíróság XXVIII. sz. polgári elvi döntésében foglaltakra is hivatkozott, ezzel is alátámasztva azt a jogi meggyőződést, amely szerint a felperes a tartásra érdemtelen azért is, mert a felszabadulást követően nem létesített olyan munkaviszonyt, amelynek folyományaként ma nem szorulna leányára, hanem nyugdíjjal rendelkezne. Elöljáróban rá kell mutatni, hogy a jelen per tárgya: szülőtartásdíj megállapítása. A Legfelsőbb Bíróság XXVIII. sz. polgári elvi döntésében foglaltak viszont a házastársi tartásdíjjal kapcsolatosan tartalmaznak a bíróságok részére iránymutató jogelveket. Magától értetődik, hogy az elvi döntésben kifejezésre juttatott jogelvek teljesen azonosan nem kerülhetnek alkalmazásra a szülőtartásdíj megállapítása iránt indított perekben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bár mind a szülő, mind pedig a házastárs tartása iránt indított ügyek tartási perek, mégis bizonyos vonatkozásban más megítélés alá tartoznak, s bár kisebb mértékben, de eltér a kettő erkölcsi súlya és megítélése is egymástól. A XXVIII. sz. polgári elvi döntés tehát a jelen ügyben nem kerülhet alkalmazásra. Az eljárt bíróságok ítéletei azonban ettől függetlenül is megalapozatlanok s egyben törvénysértők is. A bíróságok a felperes keresetét azért utasították el, mert a felperes nem maga, hanem édesanyja által nevelte gyermekét, illetőleg a gyermekről — aki ott nevelkedett — meg393