Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

268. Hiányzó különvagyon megtérítésénél irányadó szempontok (Csjt. 28., 31. §)* Az alperes a házassági életközösség fennállása alatt a szüleitől 10 000 Ft-ot kapott ajándékba a gépkocsi vételárára, amelyből a peres felek időközben 5000 Ft-ot visszaadtak. Az időmúlás és használat folytán a dolog természete szerint értéké­ben egyre csökkenő gépkocsit nem kizárólag a felperes használta, ha­nem az a család kényelmét és céljait is szolgálta. Ilyen körülmények kö­zött méltánytalan lenne, ha a gépkocsi értékében előállt értékcsökke­nést kizárólag — vagy túlnyomórészt — a felperes viselné. A per ada­tai szerint a gépkocsi értéke a használat folyományaként V3 résszel — 45 000 Ft-ról 30 000 Ft-ra — csökkent. Ebből következik, hogy az érték­csökkenésnek az arányos részét az alperesi különvagyonnak is — a gép­kocsi vételére fordított 5000 Ft-nak — viselnie kell. Az alperes tehát az 5000 Ft különvagyonból csak annak 2/3 részére, 3334 Ft megfizetésére tarthat igényt, míg az előállt V3 i'ész — 1666 Ft — értékcsökkenést neki is viselnie kell. Tévedett — és ez által jogszabályt sértett — a másod­fokú bíróság, amikor a vagyonmérleg felállításánál és a felperes ma­rasztalásánál ezt nem vette figyelembe. Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor is, amikor az alperes szülei által adott két sertés értékét — 3000 Ft-ot — alperesi különva­gyonként téríteni rendelte. A sertések ajándékozása az életközösség megszűnését megelőzően évekkel előbb történt, és azok az életközösség alatt a közös háztartásnak mindkét felet terhelő költségei csökkentése érdekében kerültek felhasználásra. Az ilyen jellegű — az egész család részére juttatott s általuk felhasznált — ajándéknak az egyik házastárs javára különvagyonként történő figyelembevétele s a közös vagyon­ból való pótlása nem volna összeegyeztethető a családvédelmi szem­pontokkal, és súlyos méltánytalanságot jelentene a másik házastársra nézve. A felsoroltakból megállapítható, hogy a másodfokú bíróság az alperes részére térítendő különvagyon összegét a két sertés értékével — 3000 Ft-tal — és a gépkocsi vételére fordított 5000 Ft V3 részével — 1666 Ft­tal —, összesen 4666 Ft-tal magasabb összegben állapította meg, s té­vesen rendelte annak a közös vagyonból való megtérítését. [P. törv. III. 20 268/1965. sz., BH 1966/5. sz. 4881.] 269. Házastársi vagyonközösség megszüntetési iránti perben a va­gyonmérleg összes tételeit egységes egészként kell elbírálni, s így egyes tételekre nincs részjogerö. Közös ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését a per tár­gyalásának során pótoltatni kell (Csjt. 27., 31. §, 5. sz. irányelv, PK 824. sz.). A peres felek házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, három kis­korú gyermeküket a felperesnél helyezte el, az alperest pedig arra kö­telezte, hogy az együttélésük alatt vásárolt házban levő lakását ürítse * Ez a határozat ugyan az 5. sz. irányelv meghozatala előtt keletkezett, dé az ab­ban foglalt elveknek megfelel. 377

Next

/
Oldalképek
Tartalom