Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tében munkaképességcsökkenése nem ért el olyan fokot, amely lehetővé tette volna leszázalékolását, de azért nyilvánvaló, hogy a fogyatékosságok fennállása miatt a felperestől a rendszeres munka elvégzése komoly erőfeszítést igényel. Amennyiben a felperes erejét megfeszítve, egészségi állapotát nem kímélve munkába áll, hogy így magasabb életszínvonalat érjen el, ezt megteheti. Valóban nagyobb biztosítékot jelent a jövőre nézve a saját nyugdíjra való jogosultság megszerzése, mint a tartásdíjra való támaszkodás. De a munkavállalást az ő korában — a házasságban töltött három évtized után — nem lehet társadalmilag elvárhatónak tekinteni. A Csjt. 21. §-ának (1) bekezdésében a tartás követelésének feltételeként megjelölt rászorultság a felperes esetében — legalább részben — fennáll, a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása a tartásra nem teszi érdemtelenné, tartásra jogosultságának a törvényben megkívánt feltételei tehát fennállanak. Rászorultságának mértéke tekintetében — szükség esetén — további bizonyítást kell lefolytatni. Ebből a szempontból jelentősége van az alkalmi munkával elért jövedelmének is. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatanára utasította [P. törv. III. 20 063/1966., BH 1966/9. sz. 5004.] b) Házassági vagyonjog 267. Nem különadósság az előző házasságból származó gyermek után fizetett gyermektartásdíj (Csjt. 30. §).* A peres felek házastársak voltak, házasságukat a járásbíróság felbontotta. A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, 2050 Ft értékű közös vagyoni illetőségének pénzbeli megfizetését és a különvagyonához tartozó ingóságok kiadását kérte. Az alperes az eljárás során a felperes korábbi házasságából származott gyermeke után kifizetett gyermektartásdíjaknak a felperes terhére különadósságként való figyelembevételét kérte. Az elsőfokú bíróság jogerőre emelkedett ítéletével a gyermektartásdíj fejében kifizetett összesen 15 281 Ft-ot a felperes különadósságának minősítette, és az alperesnél levő 7368,50 Ft közös vagyonból származó többletet ennek fejében számolta el. Ennek következtében a felperes keresetét elutasította. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a peres felek közös vagyona össesen 37 957 Ft értéket képvisel, és ebből mindegyik félnek 18 978,50 Ft érték jár. A mindkét fél különvagyonát alkotó összeg elszámolása után a közös vagyonból a felperesnél 11 610 Ft, az alperesnél 26 347 Ft érték van, az alperes tehát 7368,50 Ft-tal többet tart magánál a közös vagyonból. * A határozat még az 5. sz. irányelv meghozatala előtt kelt, de a döntés indokolásának elvi kifejtése összhangban áll az irányelvvel. 375