Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

álló felelősségi szabályok szerint érvényesítheti [Ptk. 558. §, 19/1959. (VII. 17.) FM. sz. r. 27. §* PK 800/6. sz.] Az irányadó tényállás szerint az alperes 1965. szeptember 23-án a község belterületén a termelőszövetkezet lófogatú járművét ittas állapotban hajtotta, a lovakat hajtás közben a vezetőszárral rángatta, aminek következtében azok ugrálva haladtak, így a lófogatot előző tehergépkocsi az előzés közben az egyik ló lábát megsértette, s ennek következtében a lovat le kellett vágni. A termelőszövetkezetnek 1601 Ft kára keletkezett. Szabálysértési eljárás során a rendőrkapitányság mind a gépkocsivezetőt, mind a hajtót szabálysértés miatt pénzbírsággal sújtotta. Az elsőfokú bíróság az Állami Biztosító felperesnek kártérítés iránti keresetét elutasította. A bizonyítékok összevetése alapján — annak ellenére, hogy az alperest a rendőrhatóság pénzbírsággal sújtotta — az alperesnek a bekövetkezett kárral okozati összefüggésben álló felróható magatartását nem látta megállapíthatónak. A bekövetkezett kárért való felelősséget kizárólag az előzési szabályokat megsértő gépkocsivezetővel szemben látta fennállónak. Az elsőfokú bíróságnak ez az érvelése téves. A közúti közlekedés szabályairól kiadott 2/1962. (IX. 29) BM—KPM számú együttes rendelet 46. §-ának (3) bekezdése szerint a járművezetőnek közvetlenül vezetés előtt, valamint vezetés közben szeszes italt vagy más hasonlóan ható szert fogyasztani vagy azok valamelyikének hatása alatt levő állapotban járművet vezetni tilos. Az idézett jogszabály 11. §-ának a) pontja a lóval vontatott szekereket is a jármű fogalma alá sorolja, így a jogszabály a lófogatú járművek közlekedésére és azok hajtóira is kiterjed. A 81. §-a pedig az állati erővel vont járművek közlekedésére külön szabályokat is tartalmaz. A szabálysértési eljárásban kihallgatott tanú vallomása szerint az alperes a termelőszövetkezet lófogatú járművét ittas állapotban hajtotta, ittas állapota a baleset bekövetkezése után bizonytalan járásából, a belőle áramló szesz-szagból, hangoskodó, szitkozódó magatartásából nyilvánvalóan megállapítható volt. Az ital hatása alatt az út melletti munkálatok folytán az úttest egyik oldalára kiszórt földhányás mellett is rángatva hajtotta a lovakat, és rángatta azután is, amikor a lassú ütemben előző gépkocsi vezetője az előzést már befejezte. E magatartása folytán szabta ki vele szemben a rendőrhatóság a 37/1962. (IX. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott pénzbírságot. A gépkocsivezetőt a rendőrhatóság a KRESZ 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott előzési szabályok megsértése miatt sújtotta pénzbírsággal. A KRESZ 34. §-ában (1) és (2) bekezdése szerint, aki a közúti forgalomban részt vesz, köteles a KRESZ reá vonatkozó rendelkezéseit megtartani és úgy közlekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. * Helyette lásd a 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet 210. §-át. 329