Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

zal ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges. A felperesek fiát tehát a szülőtartási kötelezettség csak abban az esetben terhelte, ha a szülők megélhetéséhez ilyen tartási hozzájárulás szükséges volt, és ha a szülők vagyoni és kereseti viszonyaik folytán a tartásra, illetőleg a tartási hozzájárulásra rászorultak. A másodfokú bíróság nem vette megfelelően figyelembe, hogy az I. r, felperes havi 550 Ft MÁV rokkantsági nyugdíjon felül további 100 Ft házastársi pótlékban is részesül. Az ítéletnek a jövedelem-megállapításra vonatkozó része egyébként sem helytálló. A tsz-nek az iratok között elfekvő igazolása szerint a felpereseknek a tsz-ből szerzett 1964. évi tiszta jövedelme havi átlagban 781 Ft volt. Ez a jövedelem a 650 Ft rokkantsági nyugdíjjal együtt havi 1431 Ft-ot tesz ki. Ezen a jövedelmen felül a felpereseknek a földjáradékra és a tsz-től különböző kedvezményekre van igényük, a házkörüli gyümölcsösből és állattartásból pedig további számottevő jövedelmet érnek el. (Így a II. r. felperes személyes előadása szerint 1963-ban két hízót értékesítettek.) Mindezek kellőképpen bizonyítják, hogy a felperesek az okirattal igazolt havi 1431 Ft-on felül további jövedelmet szereztek, és jövedelmük mindenképpen meghaladja a havi 1500 Ft-ot, amelyet a másodfokú bíróság a megélhetésük fedezéséhez szükségesnek talált. Egyébként a felperesek havi 1431 Ft jövedelem mellett sem lennének szülőtartásra rászorultnak tekintendők, és ezért szülőtartásdíj iránti igényt az elhunyttal szemben annak életében sem érvényesíthettek volna sikerrel. Ebből következik, hogy kártérítési járadékra sincs igényük, mert az elvesztett tartás a baleseti járadék megítélésénél csak olyan mértékben lenne figyelembe vehető, amilyen mértékben az bírói úton is kikényszeríthető lett volna az elhunyttal szemben. A kifejtettek szerint a felpereseknek kártérítési járadékra jogszerű igényük nincs. [P. törv. I. 20 990/1965. sz., BH 1966/11. sz. 5081.] 160. A bálesetért felelős személy kártérítési kötelezettségének megállapításánál nem lehet figyelembe venni a termelőszövetkezet által a baleseti sérülést szenvedett tagja részére nyújtott szociális juttatást (Ptké. 58. §, PK 889. sz.). D. községben 1964. augusztus 28-án az alperes motorkerékpáron ittasan és szabálytalanul harmadmagával közlekedett, eközben összeütközött a vele szemben kerékpáron haladó felperessel. A felperes a kerékpárról leesett, és súlyos fejsérülést szenvedett. Ebből kifolyólag hosszabb ideig kórházi kezelés alatt állott, 10 hónapig teljesen munkaképtelen volt, majd utóbb 4 hónapon keresztül 50%-kal, végül tartósan 30%-kal csökkent a munkaképessége. Az alperes ellen büntető eljárás indult, s ennek során őt a bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítélte. A felperes ezután kárának megtérítését követelte. A járásbíróság 20—80%-os kármegosztást alkalmazva az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek •— baleseti kártérítés címén — 1966. február 28-ig terjedő időre 6660 Ft-ot, továbbá 1966. február 29-től havi 200 Ft járadékot fizessen. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és V3—V3 arányú kármegosztással az alperest arra kötelezte, hogy 240