Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

puló megtérítési igény épptn úgy nem törvényi engedmény alapján fennálló, hanem önálló igény, mint a társadalombiztosítási szervnek az Rny. 95. §-a alapján a nyugellátás megtérítése iránt támasztott igénye. Ennek folytán a baleset következtében munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személynek járó kártérítési összeg meghatározásánál a fent kifejtettek szerint kell figyelembe venni a dolgozók betegségi biztosításáról szóló jogszabályok alapján folyósított segélyezési költségeket is. [A PK 898. sz. állásfoglalással (BH 1966/8. sz.) módosított és kiegészített PK 854. sz. (BH 1964/6. sz. PJD II. 184. sz.) állásfoglalás.] 156. Kármegosztás esetén baleseti járadék megítélése táppénz és rokkantsági járadék figyelembevételével [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 74. §, 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 95. §, 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. r. 7. §, 11/1963. (V. 11.) Korm. sz. r. 18. §, PK 854., 890., 898. sz.]. A felperes teljes rokkantságát előidéző balesetből eredő kártérítés iránti perben a másodfokú bíróság az alperesre terhesebb 40—60%-os kármegosztást alkalmazott. Ezután a másodfokú bíróság az összegszerűség kérdésében a következőképpen döntött. A 600 Ft motorkerékpár javítási költségen és 1200 Ft ruhakáron felül megilleti a felperest a kórházi gyógykezelés 8 hónapi időtartamára napi 10 Ft-jával számolt 2400 Ft élelmezés javítási költség is. Ezek együttes összege: 4200 Ft, ennek 60%-a a leszállított 2520 Ft marasztalási összeg. A táppénzes időre keresetveszteség címén a felperes követelést nem támaszthat az alperessel szemben, mert az átlagkeresete 75%-ának megfelelő táppénzt kapott, vagyis többet, mint az átlagkeresetnek kártérítés címén őt megillető 60%-át. Ezért a felperes keresetét ebben a részében a másodfokú bíróság elutasította. A járadékalap a felperes baleset előtti havi 2850 Ft átlagkeresetének a kármegosztás szerint alperest terhelő 60%-a: 1710 Ft. A felperes részére folyósított rokkantsági nyugdíj havi 1514 Ft. A kettő különbözete a leszállított havi 196 Ft-os járadék. A jogerős ítéletnek a táppénzes időben felmerült keresetveszteség címén támasztott kereset elutasítására, valamint a járadék leszállítására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság által a kártérítés összegszerű megállapítására alkalmazott számítási mód mind a táppénzes időben felmerült keresetveszteség, mind a járadék tekintetében csak addig volt alkalmazható, amíg a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 71/1953. (XII. 31.) MT sz. rendelet 74. §-a a segélyezési költségek (biztosítási szolgáltatás), a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 95. §-a pedig a nyugellátás tekintetében a társadalombiztosítási szervek megtérítési igényét nem önállóan, hanem törvényi engedmény alapján fennálló igényként szabályozta. A 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendeletnek a 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 7. §-ával módosított 74. §-a szerint azonban a megtérítési 233