Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: Rny.) 95. §-a eredetileg úgy rendelkezett, hogy ha a dolgozó munkaképességének csökkenése vagy halála által okozott kárt a dolgozónak vagy hozzátartozóinak más megtéríteni köteles, ez a követelés a nyugellátás erejéig az azt folyósító szervre száll át. Ez valójában törvényi engedmény volt, mint ahogyan a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. tv.-ben s azóta minden annak helyébe lépett jogszabályban szinte változatlanul fenntartották ezt a megoldást. Ennek volt a következménye, 'hogy a társadalombiztosítási nyugellátást folyósító szerv megtérítési igénye — kármegosztás esetén — igen gyakran kimerítette az egész ún. polgári jogi keretet, vagyis a károsult nem léphetett fel sikerrel a károkozóval szemben, — meg kellett elégednie a részére folyósított nyugellátással. Ha pl. a baleset következtében teljesen munkaképtelenné vált károsultnak a baleset előtti átlagkeresete (a járadék alapja) 2000 Ft volt, a baleset bekövetkezéséért pedig — a károsult 40%-os önhibája folytán — a károkozó csak 60%-ban volt felelős, a károsult részére folyósított havi 1000 Ft társadalombiztosítási nyugdíjnak a kárért felelős személy nemcsak a 60%-át volt köteles megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek, hanem az egész 1000 Ft-ot, mert a 2000 Ft teljes kár 60%-a, vagyis 1200 Ft erejéig volt felelős, ebbe a keretbe pedig a nyugellátás teljes havi 1000 Ft-os összege belefért. Ez az 1000 Ft ugyanis az említett törvényi engedmény folytán a társadalombiztosítási szervre szállt át. így a károsult által a károkozó ellen indított perben a bíróság nem kötelezhette a károkozót a társadalombiztosítási nyugellátás erejéig fizetésre, mert a károkozó a saját felelőssége' keretében mindenképpen köteles volt megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek az általa folyósított nyugdíjat, e szolgáltatások erejéig a károsult követelése a törvény erejénél fogva szállt át a társadalombiztosítási szervre, a károkozó pedig kétszeri fizetésre nem volt kötelezhető. Az Rny. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló 11/1963. (V. 11.) Korm. sz. rendelet 18. §-a a kérdést újból, az eddigiektől merőben eltérően szabályozta. Az Rny. módosított 95. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki a dolgozó munkaképességcsökkenéséért vagy haláláért felelős, az emiatt megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos eljárási költségeket köteles megtéríteni. A felelősség megállapítására — ha jogszabály kivételt nem tesz — a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló fellelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség akkor is fennáll, ha a dolgozónak vagy hozzátartozójának vagyoni kára nincs. A 3/1963. (VI. 13.) MüM sz. rendelettel módosított és kiegészített 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 230/A §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az Rny. 95. §-ának (1) bekezdésében megállapított megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fent, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. Ilyen jogszabályi rendezés mellett a károkozó felelőssége kettős. Egy228