Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tár nem volt. A felperes és a gyermek orkánkabátját az asztaluk mellett levő székre helyezték. Fogyasztás és fizetés után a felperes és társasága eltávozott az étteremből, de feledékenységből az orkánkabátokat nem vitték magukkal. Ezt követően kb. 25 perc múlva visszatértek, és keresték a kabátokat, de nem találták. A felperes panaszát az üzletvezető jegyzőkönyvbe foglalta, és azt állapította meg, hogy a felperes és társasága távozása után az asztal „lerámolását" K. L. felszolgáló és S. B. tanuló végezte. Az alperes a felperes kárát peren kívül nem térítette meg, ezért a felperes pert indított ellene, s a két orkánkabát fejében 1200 Ft-ot követelt. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. A másodfokú bíróság nem állapította meg tényként, hogy a kabátok az étteremben maradtak. A továbbiakban a döntését azzal indokolta, hogy az étterem kártérítési felelőssége a Ptk. 471. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján csak addig áll fenn, amíg a vendég az üzemet a végleges távozás szándékával el nem hagyja. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság álláspontjával szemben Sz. A., J. J. érdektelen tanúk vallomása és H. L.-nek közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a felperes a kabátokat az üzembe bevitte, és távozásakor ottfelejtette. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a döntése, amely szerint a felperes és társasága távozása után a kabátok nem maradtak az étteremben. Téves a megyei bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperesi vendéglátóüzem felelőssége a Ptk. 471. §-ának (1) bekezdése értelmében csak addig terjed, amíg a vendég a vendéglátóüzemben tartózkodik, s hogy a vendég távozásával az üzem felelőssége megszűnt. A Ptk. 471. §-ának (1) bekezdése értelmében az éttermek felelőssége az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni. Ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel. A megállapított és egyébként sem vitás tényállásból kitűnik, hogy a felperes a perbeli kabátokat az alperesi üzembe bevitte, a kérdéses időben az alperesi üzemben ruhatár nem működött, a látogatók dolgainak megőrzése céljára megfelelő hely kijelölve nem volt. A nyári időszak ellenére az orkánkabátot olyan dolognak kell tekinteni, amelyet a vendégek az éttermi vállalatok helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni. Az idézett jogszabály és a megállapított tényállás egybevetéséből következik, hogy az alperest a bevitt orkánkabátokért, elveszésük esetén felelősség terheli. Az alperesnek a felelőssége a vendég távozásával nem szűnik meg, de változik annak mértéke, mert a kár bekövetkezésében közreható okként jelentkezik a vendégnek a saját dolgával szemben tanúsított hanyag magatartása. Csökkenti továbbá az alperes felelősségét a másodfokú bíróság ítéletében egyébként helyesen felhívott az a körülmény is, hogy a vendég távozása után nehézséget okozhat annak megállapítása, hogy a visszamaradt dolgok kinek a tulajdonában állnak. 184