Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A másodfokú bíróság megváltoztatta a járásbíróság ítéletének az alpereseket marasztaló fellebbezett részét, és a felperes keresetét teljesen elutasította. Az első- és másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Kétségtelen, hogy az alperesek szennyvizének oxigénfogyasztása rendes körülmények között a befogadó mosoni Duna-ágban nem érte el az 5/1966. (I. 23.) Korm. sz. rendelet 1. §-a, illetőleg a rendelet mellékletének 4. pontja szerinti, a káros szennyezés szempontjából irányadó határértéket, s ezért általában az alperesek szennyvizét nem lehet károsan szennyezőnek tekinteni. Helyesen mutatott azonban rá az elsőfokú bíróság, hogy a vizek fertőzését és káros szennyezését előidéző üzemeknek kell viselniük az abból eredő kockázatot, hogy a befogadóban az átlagostól eltérő helyzetben a tisztítóberendezés nélkül bebocsátott szennyvíz nem képes megfelelően hígulni, a befogadó öntisztulása lecsökken, s a szennydugó keletkezése másoknak kárt okoz. Egymagában az a tény, hogy az alperesek — a szennyvizüknek általában alacsony oxigénfogyasztására tekintettel — a vonatkozó jogszabályhoz képest szinnyvíztisztítóberendezés nélkül működhetnek, nem mentesíti őket a felelősség alól, ha az átlagostól eltérő helyzetben a tisztítóberendezés nélkül bebocsátott szennyvíz ténylegesen kárt okoz. A szennyvíznek tisztítóberendezés nélkül a befogadóba való bebocsátása olyan pozitív magatartás, amely adott körülmények között károsodásra vezet, s éppen ezért ezt a magatartást jogellenesnek kell tekinteni. Nem változtat ezen az sem, hogy a vonatkozó jogszabály nem tette kötelezővé adott esetben a tisztítóberendezés létesítését, mert ez a megváltozott körülmények között már kárt okozó üzemeltetési módban, a szennyvíz tisztítás nélküli bebocsátásában jelentkező magatartás jogellenességét nem zárja ki [1964. évi IV. tv. 13. §, 1961. évi 15. sz. tvr. 20. § (3) bek.]. Mindezekből következik, hogy az alperesek kártérítési felelőssége mindaddig fennáll, amíg magukat a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében kimenteni nem tudják, amíg vétlenségüket bizonyítani nem tudják, amíg nem igazolják, hogy úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az adott körülmények vizsgálatánál a rendkívüli helyzetből kell kiindulni, amely az átlagosnál nagyobb körültekintést, az elvárhatóság kérdésében fokozott gondosságot igényel. Az új eljárásban azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az alperesek ilyen értelemben az általában elvárható magatartást tanúsították-e. [P. törv. I. 20 490/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5529.] 114. A ház vízlevezető csatornáját kiegészítő, a járdába süllyesztett csatornarész karbantartása a ház tulajdonosának, illetőleg kezelőjének a feladata, a karbantartás elmulasztása folytán keletkezett káréri ők felelősek [1962. évi 21. sz. tvr. 3. §, 34/1962. (IX. 6.) Korm. sz. r. 26. §, Ptk. 339., 340. §]. Az állami tulajdonban levő sarokház az I. r. alperes kezelésében áll. E ház utcai oldalán a tetőről az ereszcsatornába összegyűlt vizet leve267