Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

azonban a bíróság megnyugtatóan csak akkor állapíthatja meg, ha egyben azt is tisztázza, hogy a felek jogviszonyában nem merült-e fel olyan tény, amely az elévülés nyugvását vagy megszakadását eredményezhette. A személyesen eljáró és a jogban tájékozatlan felperes a perben állította, hogy az alperes — közvetlenül a baleset után — írásbeli ígéretet tett támogatására. Előadta azt is, hogy 1963-ban személyesen járt az alperesnél, ahol a korábbi levelet elvették tőle, és utóbb a honvéd kiegészítő parancsnokság az ügyben vizsgálatot is folytatott. Ilyen adatok mellett — a megyei bíróság álláspontját is szem előtt tartva — feltétlenül be kellett volna szereznie a bíróságnak azokat az alperesi iratokat, amelyek a felperes balesetével kapcsolatban keletkeztek, és amelyek alapján az alperes az ügy kivizsgálása iránt is intézkedett. Csak ezeknek az iratoknak a megtekintése és elbírálása kapcsán kerülhetett volna a megyei bíróság olyan helyzetbe, hogy állást foglalhasson abban a kérdésben, hogy az 1960. május 1. napjától kezdődően folyamatban levő elévülési idő 1965. május 1. napjáig nem szakadt-e meg [Ptk. 327. § (1) bek.], akár levélbeni felszólítás, akár pedig a felperes szóbeli panaszának (felszólításának) hivatalos jegyzőkönyvben vagy hivatalos feljegyzésben, tehát írásban történt rögzítése útján. Miután pedig a megyei bíróság ezeket az igény elbírálása szempontjából lényeges körülményeket nem tisztázta, ezzel kapcsolatban az alpereshez kérdést sem intézett, és a vonatkozó iratok beszerzését meg sem kísérelte, megalapozatlan az a megállapítása, hogy a felperes vétkességi alapon érvényesített igénye a Ptk. hatálybalépésétől számított 5 év eltelte folytán elévült. [P. törv. I. 20 529/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5329.] 2. FELELŐSSÉG SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT a) A kártérítés általános szabályai 112. A közút fenntartója a felhőszakadásból eredő vízkárért nem felel akkor, ha az útmenti árok karbantartását az út védelméhez szükséges mértékben elvégezte [Ptk. 339. §, 34/1962. (IX. 16.) Korm. sz. r. 33. §]. Az elsőfokú bíróság a kártérítés jogalapját megállapította, és nem vette figyelembe azt a bizonyított tényt, hogy a kár bekövetkeztének idejében a károkozás helyén felhőszakadás volt, tehát elemi csapás következtében zúdult a víz a felperes mezőgazdasági művelés alatt álló területére azon az úttesten keresztül is, amelynek a fenntartása az ő kötelessége volt. Az alperesnek e határozat ellen beadott fellebbezése alapos. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a felróhatóan jogellenes magatartás kártérítési kötelezettséggel jár, feltéve, hogy az okozati öszszefüggés fennáll. Ebben az esetben a károkozásnak a felperes által vitatott jogellenessége abban nyilvánult meg, hogy az alperes a fenntartása alatt levő és a mezőgazdasági művelés alatt álló terület mellett elhúzódó közútnak az árkai tisztításáról és karbantartásáról nem gondoskodott. 164