Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

rendelkezés, amely szerint az alperes akkor köteles az üsző teljes ellenértékét megtéríteni, ha az Állami Biztosító ,,a kárt nem téríti meg", csakis arra az esetre vonatkozhatott, ha az alperesnek a Ptk. 556. §-a (1) bekezdésében meghatározott szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt nem téríti meg az Állami Biztosító a biztosítási összeget (6800 Ft-ot). Csakis az alperesnek felróható ilyen magatartás esetében állott fenn az alperesnek a teljes érték erejéig való „felelőssége". Az, hogy az Állami Biztosító az állatforgalmi vállalatokkal létesített megállapodásnak megfelelően csak az állat értékének 80%-áig vállalja a biztosítást, s a tenyésztőknek nincs is módjukban biztosítás útján védekezniük a rajtuk kívül álló okból bekövetkezett károk ellen, nem eshet a tenyésztők hátrányára. A felek között létrejött szerződés tartalmának ilyen értelmezése mellett szólnak a jogpolitikai szempontok is. Nem szolgálná a szükségleteknek a szóban forgó szerződések útján való kielégítéséhez fűződő érdekeket, ha a tenyésztésre átadott állat elhullása folytán bekövetkezett kárt teljes egészében a tenyésztőnek kellene viselnie akkor is, ha az állat elhullásában teljesen vétlen, s annak ellenére, hogy az állat tartásával, gondozásával, gyógykezeltetésével kapcsolatos munka végzése és a költségek viselése folytán amúgy is károsodik. Mindennemű kockázat viselésének a tenyésztőkre való áthárítása az állampolgárokat visszatartaná az ilyen tartalmú szerződések kötésétől, de nem állana összhangban az ilyen szerződéses kapcsolatokban különösen előtérbe kerülő szocialista együttműködés elvével sem. Törvényt sértett tehát az a határozat, amellyel a Legfelsőbb Bíróság az alperest — aki a tenyésztés céljára átvett üszőt több hónapon át tartotta, gondozta, egy hónapon át állatorvossal gyógykezeltette, s az általa a felperes javára kötött biztosítási szerződés folytán a biztosítási díjakat is fizette — az üsző teljes értéke és a biztosítási összeg különbözetének megfizetésére (az alperes által az állat bőréért kapott összeget meghaladóan) kötelezte. [P. törv. Eln. Tan. 20 524/1966. sz., BH 1967/2. sz. 5184.] 83. Szocialista szervezetek közötti szerződés ingyenessége (Ptk. 200. és 361. §). A felperes az üzemeltetése alatt álló legényszállót korszerűsítette, ezért az ott használt felszerelési tárgyak egy része feleslegessé vált. Az így feleslegessé vált álló- és fogyóeszközök egy részét (vaságy, matrac, pokróc) a Bizományi Áruház értékelése alapján az alperes tsz kívánta a felperestől megvásárolni. A vételi ügylet reményében még a szerződés megkötése előtt a felperes az alperes részére 24 db vaságyat, 22 db vegyes és 15 db emeletes ágyat, 112 db matracot és 69 db takarót 1964. március 25-én át is adott. A peres felek között a vételi ügylet nem jött létre, mert a vételárban nem tudtak megegyezni. Az átadott felszerelési tárgyakat azonban az alperes 1964. november 25-ig használta. E napon a felszerelési tárgyakat a 24 db vaságy kivételével visszaadta a felperesnek. A 24 db vaságy vonatkozásában a felperes az azonosságot vitatta, az átvételt megtagadta, ezért a vaságyak továbbra is az alperes birtokában maradtak. 118