Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kisajátításkori állapot figyelembevételével a kisajátított és a ki nem sajátított ingatlanrészek együttes értékelésével kell megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően indokoltnak találta a megállapított irányár felső határának alkalmazását, mert a teleknek számos értéknövelő tényezője van, ugyanakkor értékcsökkentő tényezőt nem lehet megállapítani. [P. törv. III/B. 20 816/1966. sz., BH 1967/9. sz. 5431.] 71. Ha a részleges közművesítés mértékét a telek közművesítése meghaladja, de a teljes közművesítés mértékét nem éri el, a részleges közművesítésre megállapított irányárnál magasabb kártalanítás is megállapítható [Ptk. 172. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 62. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 21. §]. A felperesek osztatlan közös tulajdonában volt ingatlant a tanács vb igazgatási osztálya 1965 október 8-án a környéken létesítendő lakótelep céljára az alperes javára kisajátította. A kisajátító az ingatlanért 60 000 Ft-ot ajánlott fel, amelyet a felperesek nem fogadtak el. A felperesek keresetlevelükben az ingatlan értékét 496 000 Ft-ra tették, és a különbözeti 436 000 Ft és annak járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A kereseti előadás szerint a telek értéke •-ölenként 300 Ft-ban, a lakóház értéke 350 000 Ft-ban, a melléképületek értéke 30 000 Ft-ban, a kerítés és a kapu 32 000 Ft-ban, a betonjárda 15 000 Ft-ban, a gyümölcsfák és növényzet értéke 15 000 Ft-ban állapítandó meg. Az elsőfokú bíróság elfogadta a szakértő véleményét a telekkel kapcsolatban a közművesítés és az alkalmazandó irányár tekintetében, az egységárat azonban a javasolt 220 Ft helyett 200 Ft-ban állapított meg. A teleknek az utcaszintnél mélyebb fekvését, a kedvezőtlen talaj vízhelyzetet és a településen belül a telek fekvésének hátrányos alakulását értékcsökkentő tényezőnek tekintette, és a 60—250 Ft-ban megállapított irányáron belül mérlegelés alapján az egységárat D-ölenként 200 Ftban, a telek teljes értékét pedig 36 280 Ft-ban állapította meg. A zöldleltári értéket a szakvélemény értelmében 3842 Ft-ban, a lakóház értékét 78 650 Ft-ban, az egyéb felépítmények és tartozékok értékét 31 626 Ftban, az ingatlan teljes kártalanítási értékét 150 398 Ft-ban állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. A szakértő és az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a kisajátított ingatlan teljesen közművesítettnek tekintendő, és hogy ehhez képest az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 5. sz. mellékletében a fővárosra megállapított 1. rovat, 3. tételében felvett 60—250 Ft-ig terjedő irányáron belül volna meghatározandó a telek kártalanítási értéke. Az említett melléklet a közművesítési fokozatok tekintetében azt az iránymutatást tartalmazza, hogy részleges közművesítés állapítandó meg, ha az ivóvizet 150 méternél közelebb levő közkifolyóról, mély100