Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

IV. a) Szerződés megkötésére irányuló ajánlat tétele a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése szerint ajánlati kötöttséget eredményez, a szerződési ajánlat elfogadása pedig a szerződés létrejöttére vezet [Ptk. 213. § (1) bekezdése]. Abból, hogy ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződés érvényességének feltétele a szerződés írásba foglalása, következik, hogy az ajánlat tétele, illetőleg annak elfogadása csak akkor vezethet — ingatlan tulajdonjogának átruházását eredményező — érvényes szerződés megkötésére, ha mind az ajánlat, mind annak elfogadása írásban történik. Ez következik egyébként abból is, hogy ettől eltérő álláspont érvényesülése az írásbeliséget rendelő szabály félretételére vezetne. Ha pedig olyan ajánlatot, amely érvényes szerződés megkötésére vezethet, csak írásban lehet tenni, kézenfekvő, hogy az ajánlati kötöttség is csak írásban tett ajánlathoz fűződhet. Az olyan ajánlat ugyanis, amelyhez nem fűződik kötöttség, jogi értelemben egyáltalán nem tekinthető ajánlatnak. Az, hogy a felek között szóbeli megállapodás, illetőleg szóbeli ajánlat in, gatlan tulajdonjogát átruházó szerződés létrejöttét nem eredményezheti, illetőleg ajánlati kötöttséget nem von maga után, természetesen kizárja, hogy bármelyik fél a szóbeli nyilatkozatok alapján a másik féltől írásbeli szerződés megkötését követelhesse. E magatartások, nyilatkozatok joghatása csak annyiban jelentkezhet, hogy alapot adhat a Ptk. 6. §-ának alkalmazására, — természetesen csak akkor, ha e szakasz alkalmazásának összes feltételei egyébként megvannak. b) Gyakori eset, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó szóbeli megállapodás alapján a szerződést az egyik fél foglalja írásba, és azt — általa aláírottan — a másik félhez juttatja el. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen joghatása van annak, ha az egyik fél az általa aláírt szerződést a másik félhez juttatja el. Ebben az esetben az első helyen említett fél azt juttatja kifejezésre, hogy az aláírásával ellátott szerződésben foglalt feltételek szerint hajlandó az ingatlant elidegeníteni, tartalmilag tehát ajánlatot tesz a másik félnek. Ebből következik, hogy az ilyen — írásbafoglalt —, tartalma szerint értékelendő nyilatkozatra, az ajánlatra nézve fennálló szabályok az irányadóak. Az ajánlattevő tehát az általa aláírt szerződésben foglalt ajánlatához a Ptk. 212. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ideig feltétlenül kötve van. Az említett törvényes határidő az, amelyen belül — eltérő kikötés hiányában — a másik fél elfogadó nyilatkozatának az ajánlattevőhöz meg kell érkeznie ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. Az ajánlattevő azonban kötöttségének idejét eltérően is meghatározhatja, tehát azt meg is hosszabbíthatja [Ptk. 212. § (2) bekezdésének első mondata]. Az ajánlati kötöttség idejének meghatározásához — jogszabály rendelkezésének hiányában — nem szükséges írásbeliség. Ennélfogva ráutaló magatartásból is lehet következtetni arra, hogy az ajánlattevő kötöttsége meghoszszabbított-e, illetőlpg, hogy az meddig tart. Határozatlan időre meghosszabbított kötöttségre lehet tehát következtetni az eset körülményeiből, így különösen abból, hogy a megkötendő szerződésre tekintettel részteljesítés (vételárrész fizetése, birtokbaadás stb.) történt. Ha a ráutaló magatartásból az következik, hogy az ajánlati kötöttség határozatlan ideig tart, az ajánlattevő kötöttségének idejét határozottá teheti az52