Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

hatóan együttesen is alkalmazható — következmények kimondása esetén kizárólag a polgári peres eljárásban is. Emellett számos más olyan emberi magatartás van (pl. a vagyon elleni bűncselekmények), amelyeknek elfogadottan egyaránt van büntető- és polgári jogi következménye, amikor is a jogsértőt különbözőképpen, de végeredményben ugyancsak többszörösen sújtja joghátrány, ugyanazon tettéből kifolyólag. A személyhez fűződő jogok rendkívüli fontossága különösen megkívánja a sokoldalú és ennek folytán minél hathatósabb védelmét. Ismét más kérdés, hogy az utóbb befejeződő eljárásban tekintettel kell lenni az előbb végetért eljárásban hozott marasztaló ítéletre is, és hogy a Pp. 9. §-ára figyelemmel a büntetőbíróság ítélete az ott meghatározott keretben kötelező a polgári per bíróságára, amely a jogsértő ugyanazon magatartásának polgári jogi következményei — adott esetre vonatkoztatva a Ptk. 85. §-ában előírtak alkalmazása — felől határoz. Az a tény tehát, hogy a felperes az alperes ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás bűntette miatt még a keresetlevél beadása előtt büntető feljelentést tett, sőt a 26/1959. (V. 1.) Korm. sz. rendelet 13. §-a alapján helyreigazítás közlését is igényelte, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Ptk. 85. §-a alapján is védelmet kérjen. Ebben az esetben a cikk hangnemén kívül néhány állítás és kifejezés jelentkezik olyanként, mint amellyel okozott jogsértés miatt védelmet kell adni a felperes részére. A cikk megírása azonban ezek nélkül a közérdek szempontjából indokoltnak lett volna mondható. Ha pedig a cikk megírása közérdekből szükséges volt, úgy azért, mert a felperes valóban elítélendő, egyre szélesebb körű és már ezért is feltétlen megszüntetendő szereplése szenvedélyesebb fellépésre indította a szabad bírálat jogával élő alperest, s ennek során a lényeghez szorosan nem is tartozó valótlan tényállásokat is tett, nem igényelheti a felperes a sajtó útján történő nyilvános elégtételadást. A Ptk. 85. § (1) bekezdés c) pontja ezt egyébként is csak „szükség esetén" teszi lehetővé. A jogsértőt közérdek vezette cikkének megírásában, s ez célját tekintve indokoltnak, lényegét nézve jelentős részében valónak bizonyult. A nyilvános elégtételadás a felperesnek sem szolgálná érdekét. A nyilvánosságot jelentő olvasó közönség megfelelő tájékoztatása ugyanis nem szorítkozhat csak a cikk egyes kitételeire, hanem szükségképpen ki kell terjednie a cikk egészére. Az alperest ugyanis szintén megilleti a jog, hogy a közönség értesüljön róla, miben volt neki igaza, mi indította a cikk írására, s következésképpen mi az, ami a felperesnél helytelenítendő. Nyilvánvaló, hogy a valóban jogsértő megnyilvánulások mellett előbbieket is tartalmazó közlemény elolvasása az ügyre még jól emlékező olvasókban sem keltené a felperes részére szóló elégtételadás érzését, hanem kedvezőtlen színben elevenednék meg újból a felperes egyénisége azokban, akiknél a cikk az időmúlás folytán esetleg már feledésbe merült. A közzététel így a felperes jól felfogott érdekét nem szolgálná. Minthogy ekként a nyilvános elégtételadásnak nem lehet helye, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság idevonatkozó rendelkezését megváltoztatva, a felperes ez iránti keresetét elutasította, és csak a Ptk. 85. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban írt védelmi eszközöket alkalmazta a felperes javára. (Legf. Bír. Pf. I. 21 054/1964. sz. BH 1965/3. sz. 4365.) 31