Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

indítása előtt helyreigazítás közlését is kérte a laptól. A büntetőeljárást a bíróság a polgári per jogerős befejezéséig felfüggesztette, míg az utóbbi kérelmet az időszaki lap felelős szerkesztője elutasította s emiatt a 26/1959. (V. 1.) Korm. sz. rendeletben szabályozott helyreigazítási eljárást a felperes nem vette igénybe. E most megállapított tényekre tekintettel mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy a felperes ezek után igényt tarthat-e a Ptk. 85. §-ában biztosított védelemre is. Ezzel kapcsolatban először arra kell rámutatni, hogy a háromféle jogvédelem között lényeges eltérés van több vonatkozásban. így különbség van a védelemben részesített jogok terjedelmét illetően. A büntetőjog a becsületet csorbító, tehát a személyiséget súlyosabban sértő bűncselekményt megvalósító magatartás ellen nyújt védelmet. A Ptk. 85. §-ában biztosított védelem viszont a személyhez fűződő valamennyi jog védelmére igénybe vehető, és ami a becsület megsértését illeti nem szorítkozik csupán annak büntetendő eseteire. A helyreigazítási eljárás köre ugyancsak nem azonosítható egyikükkel sem, mert annak folytán, hogy általában valótlan tények állítása és híresztelése, vagy való tények hamis színben feltüntetése esetén áll rendelkezésre, olyankor is helye lehet, amikor büntetőeljárásra nincs alap, másrészt nem jöhet szóba több olyan esetben (pl. hátrányos megkülönböztetés esetén), amikor a polgári peres eljárás eredményes lehet. Különbség van a védelem módja tekintetében is. A büntetőeljárásban az állam a büntetőjog eszközével védi a sértett személyiségét, éspedig sajtó útján elkövetett rágalmazás, vagy becsületsértés esetén súlyosabban, mint a minősítő körülmények nélkül történt elkövetés esetén, s e védelmet büntetés kiszabásával valósítja meg. A polgári jogi oltalom büntető akció nélkül, a polgári jog sajátos eszközeivel gondoskodik a személyhez fűződő jogok védelméről, egyaránt szem előtt tartva a prevenciónak és a reparációnak, mint polgári jogi alapelveknek az érvényesülését. Kiterjed az elégtételadásnak, helyrehozásnak, visszatartásnak olyan módjaira, amelyeket — ha a sértés egyáltalán bűncselekmény — büntetőeljárás nem nyújthat, de amelyekre a jogában sértett fél az őt illető hátrányok kiküszöbölése végett a polgári anyagi jog értelmében igényt tarthat. A helyreigazítási eljárás viszont kizárólag egy helyreigazító közlemény közzétételét teszi lehetővé, s mivel ez az eljárás nem is közvetlenül a jogsértő, hanem az időszaki lap felelős szerkesztője, illetőleg a Magyar Rádió és Televízió elnöke ellen indítandó meg, az elégtétel sem a jogsértőnek, hanem az időszaki lap felelős szerkesztőjének, illetőleg a Magyar Rádió és Televízió elnökének mint ilyennek, helyesebben az időszaki lapnak, illetőleg a Magyar Rádió és Televíziónak az elégtétele. Különbség van a háromféle védelemmel kapcsolatos eljárás között a bizonyítás feltétele, terjedelme és a bizonyítási teher tekintetében is. A büntető eljárásban általában elég a becsületsértő és rágalmazó tényállításnak, híresztelésnek, vagy ilyenre utaló kifejezések használatának bizonyítása a sértett részéről. A valóság bizonyításának csak akkor van helye, ha ezt közérdek, vagy bárkinek jogos érdeke indokolttá tette. A bizonyítékok hiányossága miatt jelentkező tényállásbeli bizonytalanság a vádlott terhére esik. A helyreigazítási eljárásban mint gyorsított eljárásban, bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékok tekintetében van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény ki3* 35