Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

szabály általában rendelkezik a „helytelenül kifizetett" újítási díj visszafizetéséről. Már pedig helytelenül kifizetett újítási díjról van szó akkor is, ha az újítási díjat azért nem lett volna szabad kifizetni, mert a szerződés valamilyen okból érvénytelen. Az újítói mozgalom kiszélesítéséhez fűződő érdekek is a szóban forgó rendelkezés alkalmazása mellett szólnak. Ez a rendelkezés ugyanis a hat hónapnál régebben felvett újítási dijak visszafizetését illetően különböztet az újítási díj jóhiszemű és rosszhiszemű felvétele között. A jóhiszemű személyt mentesíti a hat hónapnál régebben felvett újítási díj visszafizetése alól, a rosszhiszemű személyt ellenben nem. Az újítási szerződés érvénytelen lehet olyan okból is, amely ok tekintetében a javaslat tevőjét semminemű rosszhiszeműség nem terheli. Nyilvánvalóan méltánytalan volna az olyan személyt a rendszerint már régebben elköltött újítási díjnak esetleg évek múlva történő visszafizetésére kötelezni, aki teljesen jóhiszeműen járt el. Fékezőleg hatna az újítói mozgalomra, ha az újítóknak állandóan azzal a veszéllyel kellene számolniok, hogy az újítási díj címén felvett összeget még jóhiszeműségük esetén is vissza lehet tőlük évek múlva követelni. Jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy a vállalatok, szervek, intézmények és más szervezetek a legnagyobb gondossággal járjanak el az újítási szerződések megkötésénél, s alaposan vizsgálják, hogy nem forognak-e fenn a szerződés érvénytelenségére vezető okok. Ha az újítási díj kifizetése érvénytelen szerződés alapján történt, s a kifizetett összeg a javaslatot tevő személy jóhiszeműsége folytán nem követelhető vissza, a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. § (7) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés értelmében a helytelen kifizetést okozó személy felelőssége megállapításának van helye. A kifejtettek szerint tehát az érvénytelen szerződés alapján hat hónappal régebben felvett újítási díj visszakövetelésére is vonatkozik a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. § (7) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés. Vizsgálni kell ezért ez esetben is, hogy a hat hónappal régebben kifizetett újítói díj felvételénél a felvevőt rosszhiszeműség terheli-e. (P. törv. eln. tan. 20 625/ 1964. sz. BH 1965/3. sz. 4366.) 29. Újítási ügyben új cikk fogalma és eszmei díj [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r.U.§l. Nem helytálló a felperesnek a fellebbezésben is fenntartott az az álláspontja, hogy újítási javaslata tárgyának az alperes által történt megvalósítása új cikk gyártását eredményezte. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, midőn az ítélet indokolásában az idevonatkozóan helyesen előadottak alapján arra a megállapításra jutott, hogy a megvalósított újítás tárgya nem új cikk. A derékra szabott női alj gyártási lehetőségét nem a felperes újítási javaslata teremtette meg. A felperes csak felismerve a forgalomba került szintetikus textil anyagok éltartó tulajdonságát, a már ismert minták felhasználásával, azoknak variálásával, olyan mintát dolgozott ki, amely lehetővé tette az ilyen női aljak nagyüzemi gyártását is. A felperes javaslatának a tárgya tehát nem új cikk, hanem figyelemmel a 18/1958. (II. 21.) Korm. sz. rendelet 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is, eddig gyártott termék új választéka. A felperes ennélfogva a javaslata tárgyának az alperes részéről történt megvalósítása folytán a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 11. § (2) bekez25