Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Ezért a Legfelsőbb Bíróság, miután az alperes nem vállalta a lakott és a beköltözhető állapot szerint megállapított vételárak közötti különbözetet, a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel megállapította, hogy a II. r. felperes és az alperes között létrejött ingatlan adásvételi szerződés semmis — tehát érvénytelen, — s ennek megfelelően intézkedett a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása felől. (Legf. Bír. Pf. II. 21.683/1961. sz., B. H. 1963/2. sz. 3456.) 79. Szerződés megtámadása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke között fennálló feltűnően nagy aránytalanság miatt (Ptk. 201. §). A FIK-től beszerzett értesítés szerint a szerződéskötés idejében a teljes ingatlan értéke lakott állapotban 60 000 Ft volt, tehát az alperes fél házilletősége 30 000 Ft értéket képviselt, szemben a kikötött 45 000 Ft-tal. A becsült értéktől való 50%-os eltérés feltűnően nagy aránytalanságot eredményez a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között, éppen ezért a felperesnek az erre alapított támadása megalapozott Az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a ház lakott voltáról tudott, ebből a szempontból közömbös, mert a Ptk. 201. § (2) bekezdésében foglalt megtámadási ok éppen abban tér el a 210. § (1) bekezdésében foglalt esettől, hogy a megtámadhatóságot a szerződő felek tudatától — jó- vagy rosszhiszeműségétől — független objektív körülményre alapozza. (Budapesti Fővárosi Bír. 54. Pf. 28.059/1960. sz., B. H. 1961/7. sz. 2931.) 80. Hitelező kijátszása végett kieszközölt gyermektartásdíj iránti marasztalásnak a Ptk. 2037 §-a szerinti hatálytalansága. A per adataiból nyilvánvaló, hogy az alperesek a gyermektartásdíj iránti per lefolytatásában megállapodtak azért, hogy a felperes javára mutatkozó egyetlen fedezetet is elvonják a végrehajtás alól. A bíróság által kihallgatott tanúk vallomásaiból okszerűen következik, hogy az alpereseknek sem életközösségükben, sem pedig gazdasági közösségükben megszakadás nem volt. Nem volt alapja tehát a gyermektartásdíj iránti perlésnek. Az alpereseknek az a megállapodása, hogy a II. r. alperes gyermektartásdíjat perben követel az I. r. alperestől, a Ptk. 203. §-a értelmében hatálytalan a felperes irányában. E megállapodáson nyugvó bírói ítélet sem csorbíthatja a felperes végrehajtási jogát. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a gyemektartásdíj tárgyában hozott ítélet hatálytalan abban a részében, amely sérti a felperesnek az I. r. alperes terhére megállapított végrehajtási jogát. (P. törv. 21.240/1962. sz., B. H. 1963/5. sz. 3573.) 81. Vagyonátruházási szerződés megtámadása jogerősen megítélt gyermektartásdíj behajthatóságának veszélyeztetettsége címén (Ptk. 203. §). A felperes és az I. r. alperes házasságából született két gyermek után a bíróság az I. r. alperest havi 450 Ft gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A házasság felbontása után az I. r. alperes feleségül vette a II. r. alperest, majd a tulajdonában álló fél ingatlanilletőségét neki ajándékozta, s a II. r. alperes tulajdonjogát a telekkönyvi hatóság bejegyezte. A felperes keresetében az ajándékozási szerződést támadta, annak a ha00