Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A jelen esetben a fenti értelmű igazolást nem mutatták be, de megfelelő hiánypótlásra sem történt felhívás, hanem a telekkönyvi hatóság a kérelemnek helyt adott. Ezért a támadott végzést, mint törvénysértőt a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és a telekkönyvi hatóságot a hiány pótlásával járó további eljárásra és annak eredményéhez képest új határozat hozatalára utasította. • Végül felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy ha hasonló esetekben a telekkönyvi hatóság a társasházzá való átalakítás iránti bejegyzési kérelemnek helyt ad, úgy indokolt, hogy végzését — a közérdeket esetleg érintő volta miatt — az illetékes ügyésszel is • közölje, mert így megfelelő esetben a netáni törvényességi óvással .kapcsolatban biztosítható a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 71. § (3) bekezdése szerinti 60 napos határidő érvényesülése. (P. törv. 20.137/1962. sz., B. H. 1962/10. sz. 3305.) 63. Tulajdonjog téves telekkönyvi bejegyzése (Ptk. 365., 474. §). Az adásvételi szerződés értelmében Sz. J. és neje mint vevők, Sz. I. és G. mint állagszerzők megveszik az állami tulajdont képező házingatlant 30 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződést az eladó, valamint Sz. J. és Sz. J-né írták alá. Az eladó kérelmére a telekkönyvi hatóság a tulajdonjogot Sz. I. és G. javára jegyezte be. A legfőbb ügyész törvényességi óvással támadta meg a telekkönyvi hatóság végzését. Az óvás alapos. Tulajdonjog csak oly szerződés alapján jegyezhető be, amely a Ptk. 365. §-ának megfelel, amelyet tehát a szerződő felek aláírtak. Már pedig az adott szerződést Sz. I. és G. nem írta alá, ennek ellenére a sérelmezett végzés alapján a tulajdonjogot a nevezettek részére jegyezték be. A szerződésből és a telekkönyvi iratokból nem tűnik ki az, hogy Sz. J. és neje, a szerződés aláírói, I-vel és G-vel milyen családi kapcsolatban vannak, hogy ezeknek megbízottaiként jártak volna el. Amennyiben az ingatlanra vonatkozó jogot kívántak szerezni I. és G. javára, úgy a megbízás teljesítéséhez a Ptk. 474. § (3) bekezdése és 365. § (3) bekezdése egybevetett követelményeinek megfelelően I. és G. írásbeli megbízásával kellett volna igazolniuk azt, hogy az adásvételi ügylet ellátására jogosultak és kötelesek. Az adott szerződés e követelményeknek nem felel meg azért sem, mert Sz. J-t és nejét vevőkként, Sz. I-t és G-t pedig állagszerzőkként tünteti fel. Jogi akadálya nincs annak, hogy az ingatlan állagának tulajdonjogát az adásvételi ügyletben részt vevő személy haszonélvezeti jogával terhelten szerezzék meg, ennek a kikötésnek azonban a szerződésből félreérthetetlenül ki kell tűnnie. A továbbiak során az 54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. rendeletben, a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendeletben, illetőleg a 118/1960. (I. K. 23—24.) IM sz. utasításban foglaltak szem előtt tartásával kell eljárni. Minthogy az eladó bejegyzési kérelmében feltüntetett és a perbeli adásvételi szerződésben foglalt adatok között nyilvánvaló ellentét van, a kérelmet a 118/1960. IM sz. utasítás 11. §-a szerint hiánypótlásra vissza kell adni. Egyben a bejegyzést kérő figyelmét, a kérelem és az adásvételi szerződés adatai között fennforgó eltérésre, továbbá a szerződésnek a vevők személyére, illetőleg a haszonélvezetre jogosult személyekre vonatkozó nem világos rendelkezésre fel kell hívni. 82