Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A tulajdoni vitát a megyei bíróság végleg lezárta, annak megállapításával, hogy a felpereseK által lakott ház az alperes tulajdona. A hatósági birtokbavezetés nem előfeltétele a tulajdonjog megszerzésének, ezért az alperest mint a perbeli ház tulajdonosát birtokba vezetés nélkül is megilletik a tulajdonos jogai és terhelik annak kötelezettségei. Mint tulajdonos a maga részéről is érvényesíthetne igényt a felperesekkel szemben a ház birtokba bocsátása iránt, s az a körülmény, hogy ezzel a jogával nem él, a felperesek kereseti követelésének az érvényesítése szempontjából közömbös. Nem kívánható meg a felperesektől, hogy még tovább várjanak igényük kielégítésére akkor, amikor a Ptk. 193. § (2) bekezdése biztosítja nekik azt a jogot, hogy megtagadhatják a dolog kiadását, tehát a házingatlan birtokbaadását, amíg a birtoklással kapcsolatosan a Ptk. 194. §-a szerint őket megillető igényeket az alperes ki. nem elégíti, tekintve, hogy a ház birtokát nem bűncselekménnyel, vagy egyébként erőszakos vagy alattomos módon szerezték meg. A teljesítéssel tehát az alperesnek kell elöljárnia és az alperes olyan államigazgatási vagy bírósági határozat hiányában is köteles teljesíteni, amely határozat a felpereseket a ház elhagyására kötelezné. A per addigi adatai alapján valamennyi peres fél jóhiszeműségét kell megállapítani, mert a tulajdoni vita 1959. december 10-én dőlt el. Miután az alperes — bizonyítottan csak 1954-ben — tulajdoni igényével előállott, a felperesek nyomban késznek mutatkoztak a perbeli házingatlan birtokba bocsátására arra az esetre, ha az alperes a beruházásaik költségét megtéríti. Ez a tény is a felperesek jóhiszeműségét látszik bizonyítani. A felpereseket tehát megilletik a jóhiszemű birtokost megillető jogok. A Ptk. 194. § (2) bekezdésének első tétele alapján a hasznokkal nem fedezett hasznos költségeik megtérítését is követelhetik az (1) bekezdésben írt, a dologra fordított szükséges költségeken felül (az ott írt kivétellel) és megilleti őket az általuk létesített berendezési és felszerelési tárgyak elvitelének a joga, amennyiben azt az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni. A peres feleket újból el kell számoltatni. Az 1958. március 9-én kelt műszaki szakértői becslés óta eltelt hosszú idő alatt a perbeli létesítményekben feltehetően bekövetkezett állagromlás és avulás miatt ez a szakértői vélemény újabb ellenőrzésre szorul. Az alperesnek részletesen és tételesen kell nyilatkoznia, hogy a felpereseknek a birtoklásból eredő hasznait mennyiben kívánja megállapíttatni. Szükség esetén mezőgazdasági és ingatlanszakértőt is meg kell hallgatni a perbeli ingatlannak a kert és gyümölcsös, valamint a ház (leszámítva a felperesi létesítményeket) használatával járó hasznok összegére is. Tekintettel arra, hogy a felperesek az 1950-ben épített istállót és más létesítményeket az azóta eltelt több mint 11 év alatt használták, ez idő alatt az avulás folytán azok értékükben csökkentek, nem a létesítésükkel felmerült költség, hanem azok jelenlegi értéke az irányadó. Számításba kell venni azoknak az anyagoknak az értékét, amiket a felperesek a helyszínen volt kiskonyha és egyéb épületrész lebontásából nyertek. Számításba kell venni továbbá a ház, a kert és a gyümölcsös birtoklásából az adó stb. levonása után mutatkozó hasznokat és az összes tényezők számbavételével kell megállapítani a kötelezés mértékét. 79