Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

alapja tehát ez a határozat marad. Ennélfogva a hivatkozott jogszabály értelmében a határozatot magának a szakigazgatási szervnek kell végrehajtania. Természetesen a birtoklás kérdésében ugyancsak a szakigazgatási szerv határozata a végrehajtás alapja akkor is, amikor keresettel csak a határozatnak a hasznok, károk és költségek felől rendelkező részét támadták meg. A határozatnak a hasznok, károk és költségek felől rendelkező része tekintetében — a Ptké. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében — a végrehajtás minden esetben a bíróság hatáskörébe tartozik. Ha azonban a bíróság a birtoklás kérdésében a keresetnek részben vagy egészben helyet ad, a szakigazgatási szerv határozatának helyébe a bíróság ítélete lép. Ennélfogva annak — mint saját határozatának — végrehajtása a Vht. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság hatáskörébe tartozik. Az előbbiekből az is következik, hogy ha a bíróság a szakigazgatási szerv határozatának végrehajtását a Ptké. 27. § (4) bekezdésének alkalmazásával felfüggesztette, utóbb azonban a keresetet elutasította, a végrehajtást a szakigazgatási szerv foganatosítja, illetőleg folytatja. Ha azonban a felfüggesztés után a keresetnek részben vagy egészben helyt ad, a végrehajtás a bíróság feladata. Minthogy visszvégrehajtásra (Vht. 43. §-X csak akkor kerülhet sor, ha a végrehajtás alapjául szolgáló határozatot a bíróság megváltoztatja, a visszvégrehajtás mindenkor a bíróság hatáskörébe tartozik, mert annak alapja már a saját határozata. Ha a szakigazgatási szerv által folytatott végrehajtási eljárás során szabálytalanság történt, annak orvoslására csakis az államigazgatási eljárás keretében, az ott megengedett jogorvoslatok útján kerülhet sor, mert nem bírósági eljárásról lévén szó, a szabálytalanság orvoslása — jogszabály rendelkezésének hiányában — a bíróság hatáskörén kívül esik. (P. K. 826. sz., B. H. 1962/8. sz.) 59. A volt közös lakás elhagyására kötelezett házastárs nem tarthat számot feltétlenül birtokvédelemre a másik házastárssal szemben (Ptk. 193. §, Ptké. 64. §). A peres felek házastársak voltak. Házasságukat a bíróság felbontotta. Megállapította, hogy a házasság feldúltát a felperes italozó életmódja és a családjával szemben tanúsított durva, tettlegességig fajuló magatartása okozta. A bíróság a volt közös lakás bérlőjéül az alperest ismerte el, akinek a gondozásában volt mind a három gyermek. Egyben a felperest arra is kötelezte, hogy a lakást 15 nap alatt ürítse ki. Az életközösség megszakítása után a felperes közbiztonsági őrizetben volt. Szabadulása után megkísérelte, hogy a volt közös lakásba bejusson, ezt azonban az alperes megakadályozta. A Legfelsőbb Bíróság elnökének az alperest a felperes bebocsátására kötelező másodfokú ítélet ellen beadott törvényességi óvása alapos. A Ptk. 193. § (1) bekezdése szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni, hogy az évekkel előbb hozott és a felperest kiürítésre jogerősen kötelező ítélet rendelkezése folytán a felperest a volt közös lakás birtoklásához való jogosultFő