Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az I. r. .felperesnek birtokháborítás megszüntetésére irányuló keresetével szemben az I. r. alperes és a mellette perbelépett II. r. alperes viszontkeresetet támasztottak. A közös tulajdonnak természetbeni megosztását az általuk csatolt, s az építésügyi hatóság által jóváhagyott mérnöki vázrajz szerint kérték elrendelni. Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont természetbeni megosztással — a periratokhoz csatolt mérnöki vázrajz szerint — megszüntette akként, hogy az ingatlant apró területekre darabolta és az ennek megfelelően új helyrajzi számok alatt kialakított öhálló ingatlanok közül egyeseket az I. r. felperes, másokat pedig az I. r. alperes kizárólagos tulajdonába utalt. Az udvar egy részét 34 négyszögöl területtel — mint újonnan kialakított önálló ingatlant — nevezettek közös tulajdonában hagyta. Kimondta, hogy az I. r. felperesnek jutott ingatlanokat, illetőleg a közös udvarból őt illető tulajdoni hányadot a II. r. felperes haszonélvezeti joga terheli. Az I. r. felperes tulajdonába utalt — beépített — ingatlan javára az I. r. alperesnek jutott egyik ingatlant terhelőén bejárati és vízmerítési szolgalmi jogot állapított meg. Az ekként végzett megosztás folytán keletkezett egyik osztóvonal — keresztirányban — magát a lakóházat is metszi. Az ítélet ellen csupán a felperesek fellebbeztek, a természetbeni megosztás módját sérelmezték. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a per érdemére vonatkozó fellebbezett részében helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvása alapos. A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a bíróság sem első, sem másodfokon nincs kötve ahhoz a kérelemhez, amelyet a felek a közös tulajdon megszüntetésének módja tekintetében előterjesztenek. Ha az előterjesztett megoldási javaslat teljesítésének akadálya van, illetőleg, ha az a jogszabályoknak nem felel meg, a bíróság — a felek kioktatása és az előfeltételek felderítése mellett — a közös tulajdont a legmegfelelőbb módon szüntetheti meg. Természetes azonban, hogy ha a tulajdonostársak valamely megosztási mód ellen valámennyien tiltakoznak, az ilyen megosztási mód az ítélkezés alapja nem lehet. Az adott esetben a másodfokú bíróság szerint azért nem volt mód a közös tulajdonnak az első fokú bíróságtól eltérő módon való megszüntetésére, mert a rész jogerő ennek útját állotta. A megosztási módot érintő, fentebb jelzett eljárási jogelvnél fogva azonban itt részjogerőről, mint a felülbírálás akadályáról nem lehet szó, mivel a felperesek fellebbezése csupán azt jelenti, hogy a felperesek másodfokon sem ellenezték az alpereseknek a közös tulajdon természetbeni megosztással való megszüntetésére irányuló viszontkereseti kérelmét, másszóval a természetbeni megosztást mint közösségmegszüntetési módozatot. A másodfokú bíróság pedig nyilván ebben a helyzetben sem volt elzárva attól, hogy az általa esetleg keresztülvihetetlennek, illetőleg helytelennek talált természetbeni megosztási módot, vagy megoldást egészben elvethesse és a másik két megoldás valamelyikére térhessen át — a feleknek a Pp. 3. §-a értelmében való megfelelő tájékoztatása és nyilatkozataik megfelelő figyelembevétele mellett. Ez nem ütközik a Pp. 247. §-ában foglalt keresetváltoztatási tilalomba sem, mert a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset, mint ilyen változatlan marad és csupán arról van 68