Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

is, méltányos tehát, hogy a felperessel szembeni tartási terhük is anyagi viszonyaikhoz képest osztassék meg. Az ekként megállapítandó tartáshoz azonban a szükséges tényállás még nincs kellően felderítve. Igaz, hogy a felperesnek haszonélvezete van a gyermekei tulajdonát tevő kertes házra, amelyben a felperes lakik és amelyből bizonyos jövedelme nyilván van. Nincs azonban megállapítva, hogy ez a jövedelem mennyire tehető, hogy a felperesnek mennyire van szüksége ezen felül a megélhetéséhez és hogy a gyermekei a teherbírásuk arányában ebből mennyit vállalhatnak. Ennek a tisztázásához tudni kell azt is, hogy a II. és III. r. alperesek felesége kereső foglalkozást folytat-e, hogy a II. r. alperesnek mennyi és milyen kiadása van a gyermekére és hogy ennek az alperesnek a betegsége munkaképességére kiható állandó jellegű-e. De tisztázni kell azt is, hogy I. r. alperes a megállapodás nem létében milyen terhet tudna magára vállalni az édesanyja tartásából és az összegszerűség megállapításánál erre is figyelemmel kell lenni, mert ha a felperes a házilletőség átengedése ellenében ezt neki el is engedte és tőle tartást nem igényel, a többi testvér terhének a meghatározásánál ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. De a Csjt. 63. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a felperest gondozó gyermeknél is meg kell határozni és figyelembe kell venni, hogy milyen értéket jelent a gondozással járó munka és milyen előnyt jelent viszont az, hogy a felperes jogán ingyenes lakáshoz jut. Ezeknek a körülményeknek a tisztázása nélkül az anyagi jognak megfelelő megnyugtató döntés nem hozható. (P. törv. 23.420/1954. sz., B. H. 1955/1. sz. 686.) 589. A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem zárja ki a nagyszülő tartási kötelezettségének a megállapítását (Csjt. 61., 62., 64. §). A bíróság a szülők házasságát felbontotta és a kiskorú felperest az anyjánál helyezte el. A járásbíróság az apát a kiskorú felperes javára gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Az apa e kötelezettségének nem tett eleget, betegen tért haza szüleihez, eltartásáról és gyógyíttatásáról szülei gondoskodtak. A kiskorú felperes anyja újabb házasságot kötött, s a felperes ettől kezdve anyjának és mostohaapjának a háztartásában él. A felperes anyja kereső foglalkozást nem folytat, mert már évek óta tüdőgümőkóros beteg. A kiskorú felperes — a gyámhatóság által kirendelt gondnoka útján — beperelte az alperest, apai nagyapját unokatartásdíj megfizetése iránt azon az alapon, hogy a szülei nem képesek az eltartásáról gondoskodni, s ezért a nagyszülők tartási kötelezettsége lépett előtérbe. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperest ne ő, hanem az anya tartsa el, amire meg is van a lehetősége, mert annak a férje (a gyermek mostohaapja) szépen keres. Fia az ő háztartásában, gazdaságában nem dolgozik, mert beteg. Az ítélet ellen a törvényesség érdekében benyújtott óvás alapos. Az alperes tartási kötelezettsége két egymástól független jogalapból is származhat. Az egyik a Csjt. által szabályozott általános rokontartási kötelezettség, a másik a VI. sz. polgári elvi döntés 3. pontjában megszabott tartási kötelezettség. 414