Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

mázni. A bíróság tehát a Ptk. 357. §-ának a károsult által kért alkalmazása helyett a 356. §-t és fordítva is alkalmazhatja, a 357. § alkalmazása körében pedig a pénzbeli kártérítés helyett a természetbeni kártérítést — és fordítva — választhatja, anélkül, hogy e tekintetben a felek kérelméhez akár csak a Pp. 215. §-a szempontjából is kötve volna. A károsult és a felelős személy viszonyának, valamint az eset körülményeinek és a törvényben előírt szempontoknak figyelembevételével azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja. (P. K. 804/8. sz., B. H. 1961/8—9. sz.) 164. I. Báleset folytán meghált sérült magasabb életkora és hozzátartozójának járadékigénye. II. Általános kártérítés, vagy baleseti járadék (Ptk. 357., 358. 359., Ptké. 58. §). • Az alperes a baleset napján a község belterületén mintegy 40 km/óra sebességgel hajtott motorkerékpáron, amikor a felperesnek az úttesten előtte átlósan áthaladó férjét a motorkerékpár kormányával a földre sodorta. A felperes férje belső sérülései következtében még a balesetet követő éjszakán meghalt. A felperesként fellépett özvegy a temetés költségeinek a megtérítésére és életjáradék fizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság y3—2/3 arányú kármegosztást alkalmazva kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 1080 Ft temetési költségen felül havi 100 Ft életjáradékot is fizessen meg. A másodfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek áltatalános kártérítésként fizessen meg 4000 Ft-ot, havi 1000 Ft-os részletekben. Az elhalt koránál és egészségi állapotánál fogva — a másodfokú bíróság szerint — feltehetően még 5 évig tudott volna a felperes eltartásához csekélyebb mértékben hozzájárulni. Ez a hozzájárulás az adott körülmények között az 5 évi terjedelemre tekintettel 6000 Ft-nak felelne meg. Az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott kármegosztás alapján a 6000 Ft-ból 4000 Ft terheli az alperest, — a másodfokú bíróság őt ennek mint általános kártérítésnek megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvása alapos. A Ptk. 358. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében a károkozásért felelős személyt csak akkor lehet általános kártérítés fizetésére kötelezni, ha a vagyoni kár mértéke pontosan nem számítható ki. Az adott esetben azonban az a vagyoni kár, amely a felperest az őt részben eltartó férjének halálával érte, pontosan megállapítható és a Ptk. 357. § (2) bekezdése értelmében a felperes részére járadékot kell megítélni. A járadék megállapításánál nem mérlegelhető, de nem is jelentős az a körülmény, hogy a balesetet szenvedett magasabb korú (69 éves) volt, s így életben maradása esetén előreláthatólag időbelileg korlátozottan tudott volna a felperes eltartásáról gondoskodni. A Ptké. 58. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében is a keresetveszteség (jövedelemkiesés) megállapításánál csak azt a jövőbeli változást lehet figyelembe venni, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. Ha a felperes férje a baleset idején 69 éves volt is, az teljesen bizony'164