Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

140. Felelősség az üzemi balesetből eredő kárért. (P. törv. 21.634/1961. sz., B. H. 1962/4. sz. 3179. L.: Munkajogi részben.) d) Alkalmazott károkozása 141. I. Semmis az a megállapodás, amelyben az alkalmazott a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. II. Azt, hogy az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, a kártérítési felelősség szempontjából adott esetben a polgári per bírósága is megállapíthatja (Ptk 348. §). A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint, ha alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha magánmunkáltató alkalmazottja okoz munkakörében vagy hatáskörében kárt és a kár a munkáltatótól nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. E két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az alkalmazott károkozásánál — akár magán-, akár nem magánalkalmazottról van szó — a károsult harmadik személlyel szemben a munkáltató felelőssége elsődleges, sőt általában kizárólagos is. Együttes — még pedig egyetemleges felelősség — kivételként csak akkor áll fenn, ha az alkalmazott — legyen az magán- vagy nem magánalkalmazott — a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. Nem szándékos bűncselekménnyel történt károkozás esetén a károsult harmadik személy a nem magánalkalmazottat egyáltalán nem, a magánalkalmazottat pedig csak (szubszidiáriusan) akkor vonhatja felelősségre, ha a kár a magánmunkáltatótól nem hajtható be. Szándékos bűncselekménnyel történt károkozásnál lehetséges, hogy a munkáltató helytállására egyáltalán nem kerül sor, mert a károsult harmadik személy a felelősség egyetemlegességéből folyó választási joga alapján — csak a károkozó alkalmazottat perli, vagy utóbbi a károsult kárát peren kívül maga rendezi. Ha a harmadik személy kárát — akár elsődleges és kizárólagos, akár egyetemleges felelőssége alapján — a munkáltató téríti meg, károkozó alkalmazottjától a Ptk. 351. § (2) bekezdése értelmében a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint követelhet visszatérítést. A munkavállaló tehát azért a kárért, amely a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kár megtérítésével érte a munkáltatót, utóbbival szemben az Mt. V-nek a 14/1956. (V. 30.) MT sz. rendelet 24. §-a által módosított 191. §-a szerinti keretekben felel. Az ismertetett rendelkezésekkel kapcsolatban vetődik fel az a kérdés, hogy vállalhatja-e érvényesen a munkavállaló a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott annak a kárnak megtérítését, amelyért a Ptk. 348. §-a értelmében a munkáltató felel, vagyis, hogy mentesítheti-e a munkáltatóját azoknak a károknak megtérítése alól, amelyeket ő okozott ugyan, 140