Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint maga a kiskorú is közrehatott a saját felróható magatartásával a baleset bekövetkeztére, ezért az alperes csak 75% erejéig felel a kárért. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Támadták az elsőfokú ítéletet a jogalap, a kármegosztás alkalmazása tekintetében. — Ebben a vonatkozásban egyik fellebbezés sem alapos. Alaptalanul vitatja az alperes, hogy a baleset kizárólag a kiskorú felróható magatartásának a következménye. Az iratokhoz csatolt részlet-helyszínrajz szerint is az állomáson 8 sínpár van, mégis a közel egy időpontban ellenkező irányból érkező személyvonatokat az egymással közvetlen szomszédos III. és IV. számú sínpárra engedték be. Ez maga kézenfekvő bizonyítéka annak, hogy az alperes illetékes közegei semmit sem tettek a balesetveszély kiküszöbölése érdekében. Ennek bizonyítására szolgál még az a nem vitás peradat is, hogy az állomáson az utazóközönség rendszeresen a sínpár között álldogálva várta a vonatok beérkezését s ezt az állomás személyzete eltűrte. A balesetveszélyt a kérdéses alkalommal még az is fokozta, hogy a hangosbeszélőn előbb az „A" vonat érkezését mondták be, holott a „B" vonat érkezett be előbb az állomásra. Ennek volt a következménye az, hogy a kiskorú is a IV. számú sínpár felé húzódott, hiszen a III. számú sínpárra várta az „A" vonat beérkezését. Eközben került a „B" vonat mozdonya alá, a IV. sínpár űrszelvényében. Ezen túlmenően a baleset idejében köd volt, a világítás sem volt megfelelő. Ilyen körülmények között a balesetet nem lehet kizárólag a kiskorú abban jelentkező felróható magatartásának tulajdonítani, hogy a sínpárok között tartózkodva nem figyelte eléggé a beérkező vonatokat. Az utazóközönség ilyen természetű figyelmetlenségével számolni kell a balesetveszély elhárításánál, ami az alperes forgalomirányító közegeinek elsőrendű kötelessége. A fentiek szerint a balesetveszélyt minimálisra csökkenthették volna* ha a személyvonatokat nem a közvetlenül szomszédos sínpárakon fogadják. Mindezekre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kiskorú felróható magatartásából csak kisebb mértékben származott a kár s ezért a kár túlnyomó részéért az alperes felel. (Legf. Bír. Bf. II. 21.662/1961. sz., B. H. 1962/4. sz. 3178.) 138. Két veszélyes üzem összeütközéséből keletkezett kár megtérítésére irányuló igény érvényesítése az egyik üzembentartó sérült házastársa részéről (Ptk. 345., 346. §). A felperes férje által vezetett oldalkocsis motorkerékpár az útkereszteződésben összeütközött a trolibusszal. A felperes a motorkerékpár pótülésén utazott, s az összeütközés következtében sérüléseket szenvedett. Az elsőfokú bíróság a teljes kártérítési felelősségét megállapítva kötelezte az alperest a balesetből származott károknak a megtérítésére. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. A közös károkozóknak a károsulttal szemben fennálló egyetemleges felelőssége akkor is érvényesülhet, ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta és a károsult az egyik veszélyes tevékenység folytatójának a házastársa. A felelősség kérdése azonban ilyen esetben mégis aszerint alakul, hogy a károsult házastárs üzembentartónak tekinthető-e vagy sem. 137