Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)
P. községben a baleset napján tűz keletkezett, amely a felperesek udvarára is átterjedt és ennek következtében különböző ingóságaik elégtek, épületeik megrongálódtak. Felperesek káruk megfizetésére az alperest kérték kötelezni, mert a tüzet a magasfeszültségű elektromos vezeték okozta, így azért mint üzembentartó az alperes felel. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a kártokozó tűzeset valóban az alperes által üzemben tartott távvezeték fémes zárlata folytán keletkezett, tehát elektromos eredetű, azonban ezt nem találta elegendőnek az alperes marasztalásához. Szerinte ugyanis a fémes zárlatot a vezetékre feldobott, vagy ráejtett vékonyabb fémhuzal okozhatta, már pedig az alperest nem lehet kötelezni olyan védelmi berendezés létesítésére, ami kizárja a lehetőségét, hogy ilyen módon kár keletkezzék. A felperesek fellebbezése, illetőleg a megyei főügyészség fellebbezési óvása az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 345. § (1) bekezdésében reá rótt, ún. „vétkesség nélküli" felelősség alól a veszélyes üzem fenntartója, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója az idézett szakasz (2) bekezdésében foglaltak szerint akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Az alperes magasfeszültségű elektromos távvezetéket tart üzemben, tehát kétségkívül fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, s ezért az ebből eredő kárért felelős. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tűz elektromos eredetű volt, azt az alperes által üzemben tartott távvezeték fémes zárlata okozta. Ebből okszerűen következik, hogy a tűz, illetőleg a kár oka nem esik a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül. Erről szó sem lehet akkor, amikor végeredményben az elektromos áram okozza a kárt. De elháríthatatlan oknak sem lehet tekinteni a fémes zárlatot 'csak azért, mert — feltevés szerint — azt a távvezetékre dobott vagy ráejtett fémhuzal okozta. Ha a szabványnak minden tekintetben megfelel a távvezeték, ez a körülmény sem mentesíti az alperest a felelősség alól, hiszen a szakvélemény bizonyítja, hogy a szabvány-előírásoknak megfelelően készített vezeték is okozhat kárt. Ugyanakkor a szakértői vélemény maga is utal arra, hogy a szabadvezetékeket megfelelő berendezéssel, védőhálóval lehet biztosítani ilyen behatásokkal szemben, ezt azonban csak kivételesen indokolt esetben írják elő kötelezően. Ez a védőberendezés nyilván költséges, mint ahogy a szigetelt vezeték is költségesebb a szabad vezetéknél. Ha a szabvány lehetővé teszi is az alperes számára az ilyen védőberendezés nélküli, szabad vezeték fenntartását és üzemeltetését, ez nem zárja ki az alperes felelősségét az általa üzemben tartott ilyen áramvezeték okozta kár tekintetében. Ha a szabványban biztosított lehetőségekkel él is, csak a saját veszélyére mellőzheti a védőberendezést, az ebből kifolyólag másra származott kárt tehát mindenképpen megtéríteni tartozik. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk megtérítésénél a Ptk. 340. § és 339. §-aiban foglalt rendelkezések elvileg együttesen is alkalmazhatók. Ha tehát P. J-ék felróható magatartása is hozzájárult a tűz keletkezéséhez, s a felelősségük a Ptk 339. §-a szerint megállapítható, ez esetben a felperesek káráért a Ptk. 344. §-a szerint az alperessel egyetemlegesen felelősek. Nincs akadálya tehát, hogy a felperesek egyedül 132