Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Nem állapítható meg a felróhatóság hiánya például olyan esetben, amikor a munkaközösség eltűrte, hogy a tag az ügyvédi munkaközösség helyiségében a jogszerű ügyvédi tevékenység körén kívül eső ügyekkel foglalkozhatott, a munkaközösségi nyugtakönyvet a tag ellenőrzés nélkül használhatta, a tagok működésére vonatkozó ellenőrzést a vezető elhanyagolta. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a megbízónak azt a tudatos magatartását sem, hogy jogszabályba ütköző vagy egyébként tiltott, illetőleg a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző ügy ellátására adott megbízást, jóllehet maga is nyilvánvalóan tudta, hogy a megbízás tárgyára és tartalmára figyelemmel az ügyvédi munkaközösséggel megbízási jogviszonyba nem kerülhet és valójában nem is az ügyvédi munkaközösséget, hanem annak személy szerint kiválasztott tagját kívánta megbízni a nem jogszerű ügyben való eljárással. (P. K. 828. sz., B. H. 1962/8. sz. L.: a Megbízásra vonatkozó anyag körében is.) 118. I. A felelősségi rendszerek elhatárolása. II. A kártérítési felelősség mérséklése. III. A Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése a munkavállalók és a termelőszövetkezeti tagok anyagi felelőssége körében nem alkalmazható (Ptk. 339. §). A munkajognak és a termelőszövetkezeti jognak anyagi felelősségi szabályai a Ptk. felelősségi rendszerétől teljesen elkülönült, önálló szabályrendszert alkotnak. Mindhárom felelősségi rendszer megegyezik abban, hogy a vétkesség elvén épül fel, a károkozót tehát csak akkor teszi felelőssé, ha a kárt felróható módon okozta. Világosan kitűnik ez az Mt. 121. § (1) bekezdésének, az 1959. évi 7. sz. tvr. 14. § (1) bekezdésének és a Ptk 339. § (1) bekezdésének az egybevetéséből. Míg azonban a károkozó munkavállaló és termelőszövetkezeti tag vétkességét általában a munkáltatónak, ileltőleg a termelőszövetkezetnek kell bizonyítania és a bizonyítás sikertelensége a kártérítési igény érvényesülését kizárja, addig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése a jogellenesen kárt okozó vétkességét vélelmezi, vagyis a felelősség alól csak akkor mentesíti, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kimentés sikertelensége a felelősség megállapítását eredményezi. A három felelősségi rendszer között tehát a felelősség érvényesülése szempontjából elvi alapjuk azonossága mellett is alapvető különbség van. Még nagyobb az eltérés a felelősség terjedelme tekintetében. A munkajogban és a termelőszövetkezeti jogban ugyanis a korlátolt felelősség a főszabály és a teljes felelősség a kivétel, míg a Ptk. szerint a teljes felelősség a főszabály és ennek mérséklése csak kivételes esetekben foghat helyet. Az Mt. V-nek a 14/1956. (V. 30.) MT sz. rendelet 24. §-ával módosított 191. §-a értelmében a dolgozó a vétkesen okozott kárért általában legfeljebb egyhavi alapbérének tizenöt százaléka erejéig felel, ennél nagyobb mérvű felelősséggel csak a felelős beosztásban levő dolgozók, illetőleg azok tartoznak, akiknek károkozó magatartása bűncselekménynek minősül és ezért őket a bíróság jogerősen elítélte. Helye lehet a teljes kár kétszeres összegéig terjedő felelősségnek is, de csak valamely dolog elidegenítésével, vagy más szándékos magatartással okozott kár esetében. 8 Polgári jogi döntvénytár 113