Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

E két kimentési lehetőségre figyelemmel a perbeli jogvita a következő­képpen alakul. 1. A perbeli adatok mellett azt nem lehetett megállapítani, hogy az alperes, illetőleg alkalmazottai minden szükséges intézkedést megtettek, hogy a per­belihez hasonló és a perbeli baleset elháruljon. A Legfelsőbb Bíróság ilyen irányú szakértelem híján nem jelölheti meg pontosan, hogy az adott esetben mi mindent tehetett volna még az alperesi vállalat az ésszerűség határán belül a baleset elkerülése végett, csak utal arra, hogy olyan körülmények fennforgása mellett következett be a baleset, amelyekre tekintettel az alpe­rest a 20. cikk alapján mentesíteni nem lehet. Itt elég csak arra rávilágítani, hogy a repülésnek egyesek biztonságérzetére, közérzetére gyakorolható hatása miatt is szélesebb fokú és biztonságosabb lépcső alkalmazása lett volna indo­kolt az alperes által használt és az átlagos házaknál alkalmazott lépcsőknél is keskenyebb, 21 cm szélességű lépcsők helyett; a kettős korlát is megelőz­hette volna esetleg a balesetet; az alkalmazottak részéről történt figyelmez­tetés a fokozott körültekintéssel történő leszállásra ugyancsak hozzájárul­hatott volna a baleset elmaradásához. A fuvarozó alperes felelőssége tehát a kárért a 20. cikkben foglaltakra tekintettel is fennáll. Bármelyik itt hiá­nyosságként megemlített körülmény hozzájárulhatott volna a baleset kivé­déséhez. Az, hogy akkor szabvány még nem volt bevezetve a kiszálló lép­csőkre és így előírt lépcsőméretek sem voltak, nem teszi feleslegessé az ilyen alkalmatosságok legnagyobb körültekintéssel történő megtervezését. Ellenke­zőleg, éppen e hiányra tekintettel indokolt a kiszállásnál alkalmazott lépcsők­nek a balesetet kizáró mértékben történő megépítése. 2. Viszont a 21. cikk szerint részben, vagy egészen mentesül a fuvarozó a kártérítési felelősség alól, ha a kár bekövetkeztében a károsult is közreha­tott. Az adott esetben a felperes felnőtt, orvos foglalkozású, repülőgépen több­ször utazott személy. Foglalkozásánál fogva is számolnia kellett volna azzal, hogy a repülés esetleg rontja a kiszálló utas közérzetét, vagy biztonságérzetét. Ezért fokozott körültekintéssel és figyelemmel kellett volna elvégeznie a ki­szállást. Ezt azonban nyilván elmulasztotta, mert a baleset bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság a kárfelelősség arányát helyesen állapította meg, ami­kor 50—50%-os kármegosztást alkalmazott. (Legf. Bír. Pf. I. 22.060/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3004.) 115. I. Felelősség orvosi műhiba folytán előállott kárért (Ptk. 339. §). II. Táppénzes állományban levő baleseti sérült a felelős személy kárának enyhítése végett nem köteles munkát vállalni (Ptk. 340. §). III. Nyereségrészesedés figyelembevétele a kártérítés megállapításánál (Ptk. 358. §). A felperes fekvő beteg volt. Megjelent nála az alperes alkalmazásában álló körzeti orvos és vizsgálat után Sevenal-injekciót adott a felperes felső kar­jába. Annak beadása közben a felperes jobb karja megbénult. Amint később kiderült, a tű az orsóidegbe hatolt és ez okozta a bénulást. A felperes kereső­képtelenné vált. Utóbb műtétet hajtottak rajta végre, amely bizonyos mér­tékig eredményes is volt, amennyiben felperes munkába állott. Keresetében kérte az alperest az alkalmazottja által elkövetett orvosi mű­hiba miatt kártérítésben marasztalni. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom