Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

102. Szocialista szervezetek és magánszemélyek tulajdonában álló társasháznak a közösséghez tartozó részeiben okozott kár megtérítése iránti követelés elévülése (Ptk. 324. §). A közös tulajdonban maradt épületrészeket ért károkat csak egységesen lehet helyreállítani. Kétségtelen, hogy a Ptk. 324. § (1) bekezdése értelmében a szocialista szervezetek egymásközötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje, — ha jogszabály kivételt nem tesz —, egy év. A Ptk. ^életbelépése előtt az e követelések elévülési ideje az 51/1955. (VIII. 19.) MT sz. rendelet 42. § (1) bekezdése értelmében ugyancsak egy év volt. A kártérítés célja a közösségben maradt épületrészekben az alperes jogelődje által okozott kár helyreállítása. A tulajdonostársak közös képviselője a társasház tulajdonosai javára érvényesítette ezt a kártérítési követelést. A kártérítési követelést egységes voltára tekintettel nem lehet felosztani a társasház tulajdonosai között. Ezért nem lehet szó arról, hogy a kártérítési követelésnek egy része elévül, mert az öröklakások tulajdonosai nemcsak természetes személyek, hanem szocialista szervezetek is. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.195/1962. sz., B. H. 1963/3. sz. 3587.) 103. A kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől kezdődik, ha a károsult a károsodásról később szerzett tudomást. Ilyen esetben azonban indokolt lehet a Ptk. 326. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása. (P. K. 804/11. B. H. 1961/8—9. sz.) 104. Baleseti kártérítésből szármázó visszkereseti igény elévülésének kezdete (Ptk. 326. §). A felperes arra az összegre érvényesített követelést, amelyet a sérült által korábban indított második perben hozott marasztaló ítélet alapján a sérültnek megfizetni kényszerült. Nyilvánvaló, hogy a felperesnek ez a fizetési kötelezettsége a második perben hozott másodfokú ítélet jogerőre emelkedése előtt még nem állott fenn, még annak ellenére sem, hogy a bíróság az első perben a sérült baleseti kártérítési követelésének a jogalapját megállapította. Annak következtében viszont, hogy a második perben hozott másodfokú ítélet jogerőre emelkedése előtt az abban foglalt marasztalási összegre követelése még a sérültnek sem keletkezett, nem keletkezhetett ehhez kapcsolódó regressziós követelése a felperesnek sem az alperes ellen. Ezért a felperesnek a perrel érvényesített követelésénél az egyéves elévülési idő a második perben hozott másodfokú ítélet jogerőre emelkedése előtt nem vehette kezdetét. Ellenkező álláspont esetében azt kellene megállapítani, hogy a követelés már a keletkezése előtt vált esedékessé. Nem vonható ellenkező következtetés a Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglalt szabályból sem. Ez a rendelkezés ugyanis a már keletkezett és esedékessé vált, tehát elévülő követelések elévülésénél kíván az ott meghatározott feltételek esetére kimentést biztosítani. Nem kerülhet ez a szabály alkalmazásra annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a követelés mikor keletkezett és így mikor vált esedékessé. (P. törv. 21.272/1961. sz., B. H. 1962/5. sz. 3214.) 101