Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni. E §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint ilyen megoldást a társadalmi tulajdon fokozott védelme igényel. A jogszabálynak ebből a céljából az következik, hogy a Ptk. 314. §-a a társadalmi tulajdont megkárosító szerződésszegésért való felelősség kizárását, s ekként a szavatosság kizárását is, attól függetlenül tiltja, hogy a konkrét esetben a társadalmi tulajdon állami (Ptk. 89. §), vagy szövetkezeti tulajdon (Ptk. 90. §) formájában jelentkezik. A társadalmi tulaidon fokozott védelméből az is következik, hogy annak megkárosítását nem az egyes gazdálkodó alanyok, hanem magának a társadalomnak az egésze szempontjából kell nézni. Ennek pedig az felel meg, hogy a társadalmi tulajdont megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni akkor sem, ha a szerződésnek csak szocialista szervezetek az alanyai, így például a konkrét esetben állami vállalat áll szövetkezettel szemben. A védelemnek népgazdasági szinten való szemléletével állana ellentétben olyan megoldás, hogy bizonyos esetekben, így a magántulajdonnal, illetőleg a személyi tulajdonnal szemben maradéktalanul érvényesülne a szövetkezeti tulajdon védelme, míg más esetekben, nevezetesen az állami tulajdonnal szemben meg kellene tagadni a szövetkezeti tulajdonnak társadalmi tulajdonként való fokozott védelmét. Annak elfogadása ugyanis, hogy az állami tulajdont kezelő szerv a szerződésszegésért való felelősséget a szövetkezettel szemben érvényesen kizárhatja, azzal a következménnyel járna, hogy ebben a vonatkozásban a szövetkezeti tulajdon elesnék a társadalmi tulajdonnak népgazdasági szinten megkövetelt fokozott védelmétől. (P. K. 831. sz., B. H. 1962/12. sz.) 99. Szerződés az észlelt és kifogásolt kellékhiány kijavítására (Ptk. 305— 308. §). • A kellékszavatosságnak a Ptk. 305—308. §-aiban foglalt szabályai diszpozitív szabályok. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felek a szerződésükben e szabályok érvényesülését kizárhatják vagy korlátozhatják, hanem azt is, hogy a felek a szavatossági hiba észlelésekor és közlésekor annak elfogadása és kijavítása tekintetében a diszpozitív szabályoktól eltérően is megállapodhatnak. A feleknek a teljesítéssel kapcsolatban észlelt kellékhibák kijavítására vonatkozó ez a megállapodása lehet olyan tartalmú is, amelyben a felek a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozóan a Ptk. idézett - §-aiban előírt határidők megtartásától eltekintenek, illetőleg e határidők meg nem tartásának következményeit nem vonják le. A tényállás szerint a felperes 1958. év nyarán észlelte a tetőszerkezet hiányosságait, azt akkor kifogásolta. Az alperes e kifogásra vállalta a kijavítást, végzett is bizonyos munkát. 1960. év nyarán a felperes újból észlelt hibát és az alperes az ekkor történt újabb kifogás után újból vállalta a kijavítást. Ilyen perbeli adatok mellett a felperes terhére a szavatossági jog érvényesítésével kapcsolatos indokolatlan késlekedést a Ptk. 305—308. §-ainak alkalmazásával megállapítani nem lehet. A felek ugyanis a kellékhiba észlelése és kifogásolása után annak kijavítására olyan új szerződést kötöttek, amelyben a kifogásolás időbeliségétől eltekintettek. A felperes a hiba kijavítását 7* 99