Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

désben foglalt ajánlatához a Ptk. 211. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ideig feltétlenül kötve van. Az említett törvényes határidő az, amelyen belül — eltérő kikötés hiányában — a másik fél elfogadó nyilatkozatának az ajánlattevőhöz meg kell érkeznie ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. Az ajánlattevő azonban kötöttségének idejét eltérően is meghatározhatja, tehát azt meg is hosszabbíthatja [Ptk. 211.§-a (2) bek. első mondata]. Az ajánlati kötöttség idejének meghatározásához — jogszabály rendelkezésének hiányában — nem szükséges írásbeliség. Ennél fogva ráutaló magatartásból is lehet következtetni arra, hogy az ajánlattevő kötöttsége meghosszabbított-e, illetőleg, hogy az meddig tart. Határozatlan időre meghosszabbított kötöttségre lehet tehát következtetni az eset körülményeiből, így különösen abból, hogy a megkötendő szerződésre tekintettel részteljesítés (vételárrész fizetése, birtokbaadás stb.) történt. Ha a ráutaló magatartásból az következik, hogy az ajánlati kötöttség határozatlan ideig tart, az ajánlattevő kötöttségének idejét határozottá teheti azáltal, hogy a másik felet meghatározott időben teendő írásbeli nyilatkozatra, illetőleg a megküldött szerződés aláírására és visszaküldésére szólítja fel. Természetes, hogy az egyik fél által aláírt szerződés formájában közölt ajánlat elfogadásának írásban kell történnie. Ez megtörténhet úgy, hogy a címzett a szerződést aláírva az ajánlattevőnek visszaküldi, de úgy is, hogy a címzett nem a szerződést írja alá, hanem írásban értesíti az ajánlattevőt az ajánlat elfogadásáról. Ez utóbbi esetben az egyik fél által aláírt szerződés (ajánlat) és az elfogadó nyilatkozata együttes tartalma szerint állapítható meg, hogy a szerződés érvényesen létrejött-e. Az ajánlatra vonatkozó szabályok alkalmazásából következik az is, hogy érvényesülnek az ajánlat visszavonására [Ptk. 214. § (2) és (3) bek.], illetőleg az elkésetten érkezett elfogadó nyilatkozatra [Ptk. 214. § (4) bek.] irányuló szabályok is. V. Bár a színlelt szerződések száma már csökkenőben van, s nem kétséges, hogy a szocialista társadalmi tudat kialakulása és annak további fejlődése, a szocialista társadalmi együttélés szabályainak tudatosítása nyomán az ilyen szerződések száma tovább fog csökkenni, ma még azonban nem elhanyagolható számban jelentkeznek. Kérdésként merült fel a bíróságok gyakorlatában a különböző színlelt szerződések (ajándékozást leplező adásvételi szerződés, adásvételi szerződéssel palástolt tartási vagy életjáradéki szerződés stb.) elbírálása kapcsán az: elismerhető-e az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó leplezett szerződés érvényessége akkor, ha a színlelt (és írásba foglalt) szerződés tulajdonátruházást nem tartalmaz (tehát pl. a felek színlelt haszonbérleti szerződést kötnek az adásvételi szerződés leplezése céljából). A Ptk. 207.§-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a színlelt szerződés semmis,, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Eszerint valamely színlelt szerződés elbírálásánál nem a külső alakból, hanem a felek valóságos szerződési akaratából kell kiindulni; nem a színlelt, hanem a valóságos szerződés az irányadó. Önmagában a szerződés leplezett volta (a tulajdonjog átruházá50