Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A szülők megállapodásának hiányában vagy erre irányuló kérésükre is határozhat a bíróság úgy, hogy a gyermekeket megosztva helyezi el a szüló'knél. E döntésnél jelentős tényező' lehet a gyermeknek egyik vagy másik szülőhöz való erős kötődése. Különösen a serdülőkorú gyermek kívánsága nem hagyható figyelmen kívül. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők belegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll [Csjt 77. § (2) bek.]. A Csjt 24. §-a szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek. A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy e szülő rendelkezik a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A házasélet megromlásáért való felelősség értékelése elősegítheti annak megítélését, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére. A támogatási kötelezettség elhanyagolását, a család közös érdekeit figyelmen kívül hagyó önzést, a házastársi hűség megsértését az ilyen magatartást tanúsító házastárs terhére kell rendszerint értékelni. Kölcsönösen súlyosan esik a szülő terhére, ha kényszerítő körülmények nélkül, érzelemváltozás, harmadik személlyel létesített kapcsolat miatt — nem törődve a gyermek sorsával — elhagyja a házastársát, a közös otthont. Ha a másik szülő a gyermekről megfelelően gondoskodik, képes azt ellátni, személye és körülményei a gyermek nevelésére alkalmasak, akkor a gyermekét elhagyó házastárs sem a gyermek nemére és korára, sem pedig személyi és anyagi körülményeinek kedvező megváltozására tekintettel nem kerülhet utóbb előnyösebb helyzetbe annál a szülőnél, aki a gyermekről egyedül vagy hozzátartozói segítséggel megfelelően gondoskodik. Ennek az elvnek a helyes érvényesülése érdekében azonban a bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésére való alkalmatlanságára szolgálhat — az összes körülmények körében terhére mérlegelendő — bizonyítékot. IV. A gyermek elhelyezése harmadik személynél A Csjt 76. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket — a kereset és az esetleges viszontkereset elutasítása mellett, erre irányuló külön kereseti kérelem nélküli — harmadik személynél is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála való elhelyezést maga is kéri. Ebből az is következik, hogy amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő és kör.32