Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

megelőzően vagy azt követően bármilyen alakban tett nyilatkozataiból, kijelentéseiből vagy akár ráutaló magatartásából is módja lehet következtetni arra, hogy a végrendelkezőnek mi volt a valódi akarata. Megfelelő következtetés levonására adhat alapot az is, ha az örökhigyó a végrendelkezéssel kapcsolatban vagy azt követően olyan kijelentéseket tett, amelyekből kitűnik, hogy a más személy javára tett végintézkedést az örökhagyó úgy fogta fel, mint ami nem akadályozza özvegyét haszonélvezet gyakorlásában. Ily módon a bíróság a legtöbb esetben értelmezés útján tisztázni tudja az örökhagyó valódi akaratát. Erre példaként szolgáljanak a következő esetek. Az örökhagyó végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a Budapesten levő házát, amelyben az első házasságából származott két gyermeke családjával együtt régóta lakik, ez a két gyermek örökölje, míg azt a Balaton mellett fekvő, lényegesen kisebb kertes házat, amelyben évek óta, haláláig a második feleségével együtt élt, a benne levő lakberendezési tárgyakkal együtt a felesége örökölje. E végrendelet alapján kétségtelen, hogy az örökhagyó akarata az volt, hogy özvegyét ne illesse haszonélvezet a gyermekeknek hagyott házon. A túlélő házastárs részére a kertes ház és benne levő lakberendezés tulajdonul juttatása éppen abból a célból történt, ami az özvegyi jognak a legfontosabb rendeltetése, hogy ti. a túlélő házastárs ne kerüljön ki megszokott környezetéből, ne legyen elzárva azoknak a vagyontárgyaknak a további használatától, amelyeket az elhalt házastárs életében vele együtt használt. Vagy: az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy szőlőingatlanát az azon levő borházzal együtt örökölje a testvére, aki az özvegy részére évenként 5 hl bort köteles szolgáltatni. Kézenfekvő, hogy ebben az esetben az örökhagyó a szőlőingatlan haszonélvezetéből a házastársat ki akarta zárni. A fentiek az öröklés anyagi jogi szabályaiból folyó következményekre vonatkoznak, a nemperes hagyatéki eljárás keretébe tartozik viszont az a kérdés, hogy a közjegyzőnek a hagyatékot az özvegyi jog tekintetében fennálló vita esetén miként kell átadnia. Az özvegyi joggal és annak terjedelmével kapcsolatos vita esetén is kötelessége a közjegyzőnek, hogy a hagyatéki eljárás során — a megfelelő felvilágosítások megadása mellett — az érdekeltek között megegyezés létrehozását kísérelje meg. De ha ez nem sikerül, ez sem akadálya a hagyaték teljes hatályú átadásának anélkül, hogy a közjegyzőnek döntenie kellene az említett vitás öröklésjogi kérdésben. Ilyenkor ugyanis a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 59. §-ának (4) bekezdése értelmében a hagyatékot teljes hatállyal, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kell átadni, az érdekelt pedig igényét bírói úton érvényesítheti. E perben a bíróság feladata dönteni a túlélő házastárs haszonélvezeti joga és annak terjedelme tekintetében a végrendelet körültekintő értelmezése alapján. PK 83. szám A túlélő házastárs haszonélvezeti (özvegyi) joga nem szűnik meg azáltal, hogy házasságon kívül élettársi viszonyt folytat. Az érdemtelenségi okokat a Ptk.602. §-ának (1) bekezdése kimerítő felsorolásban, 205