Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Az említett ajándékozási szerződések egyes mozzanatai tehát mind gazdaságilag, mind jogilag teljes egységben vannak, az ajándék tárgya maga a vagyontárgy, amelyhez a felmenő vagyonának a rovására a lemenő ingyenesen hozzájutott. Ehhez képest olyankor, amikor a lemenő később meghal, és az ági öröklés egyéb feltételei fennállanak, az ilyen vagyontárgyat ági jellegűnek kell tekinteni. A Ptk. 613. §-a az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, veszendőbe ment, felhasznált stb.) vagyontárgyakat vonja ki az ági öröklés köréből. Az állásfoglalás a) pontja azonban nem ilyen esetet érint, mert nem az ingyenesen juttatott vagyontárgy felhasználásáról, hanem arról van szó, hogy a felmenő a juttatás egyszerűbb jogtechnikai lebonyolítása érdekében a mástól megvett dolog vételárát bocsátotta a megajándékozott lemenő rendelkezésére, illetőleg ő fizette azt ki a megajándékozott lemenő helyett. Az ajándék tárgya tehát maga a dolog, s az eredeti állapotában meg is van, ági jellege ezért változatlanul fennáll. Az, hogy a Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafogíalását írja elő, a fenti állásfoglalás helyességét nem érinti, mert az írásbeliség a közvetlenül átruházó és szerző fél között ebben az esetben is fennáll, a tulajdonátruházás tehát írásbeli szerződésen alapul, az ingatlan azonban a felmenőtől származó ajándék címén kerül a lemenő tulajdonába. A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésében és a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglalt alaki követelmények tehát megvalósultak akkor, ha az eladó és a megajándékozott között létrejött szerződés ezeknek megfelel. Az ajándékozó felmenő és a megajándékozott lemenő közti vonatkozásban pedig ilyenkor is vitathatalanul fennáll a Ptk. 611. §-ának(l) bekezdésében az ági jelleg ismérveként megjelölt „ingyenes juttatás" esete. A kifejtettek természetesen a Ptk. 611. §-ának (2) bekezdése szerint a testvértől vagy a testvér leszármazójától eredő ingyenes juttatás esetére is vonatkoznak. b) A Ptk. 97. §-a szerint az épület tulajdonjoga — a megjelölt kivételektől eltekintve — a földtulajdonost illeti. A Ptk. 95. §-ából következően az épületbe beépített anyag az épület alkotórésze, s így a tulajdonjog a beépített anyagra is kiterjed. Ha tehát a föld mint hagyaték a Ptk. szabályai szerint ági öröklés alá esik, akkor ugyanezt a sorsot osztja a rajta levő és a földtulajdonost illető épület is a beépített anyaggal együtt. Ha ilyen épületet vagy annak egy részét lebontják, a bontásból kikerült anyag elveszti alkotórészi kapcsolatát és ingóvá válik. További sorsa többféle lehet (eíidegeníthetik, vagy építkezésnél, vagy javításnál használhatják fel, a faanyagot eltüzelhetik stb.). Ha elidegenítik vagy más — nem ági jellegű — ingatlanba építik be, a bontási anyag elvesztette ági jellegét, éspedig az előbbi esetben azért, mert az örökhagyó halálakor már nincs meg, az utóbbi esetben pedig azért, mert nem ági jellegű ingatlannal került alkotórészi kapcsolatba. Ilyenkor tehát a Ptk. 613. §-a értelmében ági öröklésről nem lehet szó. Ugyanez a helyzet eltüzelés, megsemmisítés esetén is. Megtörténhet azonban az is, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanannál az épületnél vagy ugyanannak az ingatlannak más részén történt építkezésnél használja fel, építi be. Az is megtörténhet, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanarról a fel-202