Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

PK 70. szám Ha a lakáshasználat nem lakásbérleti szerződésen alapul, a jogviszony keletkezésére, tartalmára és megszűnésére az erre a jogviszonyra vonatkozó szabályok az irányadók. Ha a lakáshasználat nem lakásbérleti szerződésen alapul, de a lakásszükséglet kielégítését szolgálja, a lakás kiürítésére ez esetben is a lakásbérletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 1. §-a meghatározza a lakás fogalmát. Az e jogszabály szerint lakásnak minősülő helyiségeket bérleti jogviszony alapján és más jogcímen is lehet használni. A lakásbérletre vonatkozó szabályokat a Ptk. XXXVII. fejezete és a 450. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott más jogszabályok, elsősorban az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet tartalmazza. A lakáshasználatra jogosító más jogviszony esetén a jogviszony keletkezésére, tartalmára és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek erre a jogviszonyra vonatkoznak. Különösen gyakori a haszonbérleti szerződésen, a haszonkölcsön-szerződésen (szívességi lakáshasználaton), a tartási szerződésen és a haszonélvezeti jogon alapuló lakáshasználat. Ilyenkor ebben a vonatkozásban is az említett szerződések, illetőleg a haszonbérlet és a haszonélvezet szabályai az irányadók. A haszonbérleti szerződés gyakran a lakásbérleti szerződés elemeit is tartalmazza. A két jogviszony elhatárolása szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a felek szándéka szerint a lakáshasználat a haszonbérbe vett föld rendeltetésszerű megművelésének biztosítása vagy pedig elsősorban a haszonbérlő lakásszükségletének kielégítését szolgálja-e. Az előbbi esetben a lakáshasználatot is a haszonbérlet szabályai szerint kell elbírálni, az utóbbi esetben azonban erre vonatkozólag a lakásbérlet szabályait kell alkalmazni. Ez az elhatárolás irányadó a kiürítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása tekintetében is. Ha tehát a lakáshasználatot a haszonbérlet szabályai szerint kell elbírálni, a lakás kiürítése tekintetében nem a lakásbérletre vonatkozó rendelkezéseket, hanem a végrehajtási törvénynek a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Más a helyzet olyankor, amikor a lakáshasználat haszonélvezeten, haszonkölcsönszerződésen (szívességi használaton), illetőleg tartási szerződésen alapul. Ilyen esetben a lakáshasználat elsődlegesen a lakásszükséglet kielégítését szolgálja. Kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában indokolt tehát, hog a lakáshasználati jog megszűnése esetén a lakáskiürítés tekintetében ugyanazok a rendelkezések kerüljenek alkalmazásra, amelyek a lakásbérlet megszűnése esetén irányadók. 185