Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

térítés alól nem mentesíti — a törvényes kamatot megfizetni köteles, s ezt is az állam javára kell megítélni. A sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő' részt (az uzsorás kamat és a törvényes kamat különbözetét) a Ptk. 237. §-ának (3) bekezdése értelmében a sérelmet szenvedő' félnek köteles visszafizetni. Ha az uzsorás többször ugyanazt a pénzösszeget használja fel kölcsönök nyújtására (ún. „halmozott uzsora"), az állam javára marasztalásnak csak egyszer, éspedig a legmagasabb kölcsönösszeg tekintetében lehet helye. Ha ez az elvonás egyszer már megtörtént, túlmenne a jogintézmény célján az újbóli elvonás. Ha pl. valaki 10 000 forintot úgy használ fel uzsorás kölcsönök nyújtására, hogy ezt az összeget egymást követően több személynek adja kölcsön, az állam javára a 10 000 forint csak egyszer ítélhető meg. Hasonlóképpen csak 10 000 forint ítélhető meg az állam javára akkor is, ha az uzsorás ugyanebből a 10 000 forintból az egyik adósnak 5000 forintot ad kölcsön, ennek visszafizetése után 7000 forintot ad kölcsön egy másik személynek, majd — a 7000 forint visszafizetése után — 10 000 forintot egy harmadik személynek. Az uzsorás ugyanazt a 10 000 forintot használta fel többször különböző összegek kölcsönzésére, ezért csak a legmagasabb kölcsönösszeget lehet az állam javára megítélni. Ha a bíróság a Ptk. 237. §-ának (3) bekezdése alapján valamelyik sérelmet szenvedő félnek a visszatérítést elengedi, ugyanazt az összeget az állam javára nem lehet megítélni. Ha tehát a bíróság a 10 000 forint összegű kölcsönből 7000 forint visszatérítését az adósnak elengedi, az állam javára marasztalásra csak 3000 forint erejéig kerülhet sor. Mindez nem változtat azon, hogy az említett esetben is minden egyes szerződést önállóan kell a bíróságnak elbírálnia, tehát mindegyik szerződés vonatkozásában külön kell vizsgálnia, hogy megvannak-e az uzsora megállapításának törvényi feltételei, s hogy az adott eset körülményeire tekintettel a felek közötti jogviszony rendezésének a törvény által biztosított módjai közül melyik mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Ugyancsak minden egyes szerződést külön kell elbírálni a kamatok vonatkozásában, tehát — hacsak a kölcsönvevőt a bíróság nem mentesíti a visszatérítés kötelezettsége alól — az ügyész indítványára mindegyik kölcsönösszeg után meg kell ítélni az állam javára a törvényes kamatot, s mindegyik kölcsönvevő igényt tarthat a kifizetett kamatnak a törvényes mértéket meghaladó részére (az uzsorás vagyoni előny visszatérítésére). Ha a hitelező nem ugyanazt a pénzösszeget használta fel kölcsönök nyújtására, mindegyik kölcsönösszeg tekintetében helye van az állam javára marasztalásnak. 3. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításával kapcsolatban az állam javára megítélt összeg után a szerződő fél az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés időpontjától kezdve köteles a törvényes kamatot megfizetni. A bíróság a kamatfizetésre való kötelezést mellőzheti, ha ez az adott esetben indokoltnak mutatkozik. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a 13