Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

PK 33. szám Ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos, a zálogbavevő jóhiszeműsége esetén is — csak akkor szerez zálogjogot, ha a zálogbaadás a zálogbaadó által folytatott kereskedelmi tevékenység körében történt. A származékos jogszerzés alaptétele, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel rendelkezik. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját dolgát adhatja másnak a tulajdonába [Ptk. 117. § (1) bek.] A tulajdonost megillető rendelkezési jog közelebbi tartalmát a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint a tulajdonost nemcsak az a jog illeti meg, hogy a tulajdonjogát másra átruházza, hanem — egyebek között — az a jog is, hogy a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje. Minthogy pedig általános szabály szerint csak a tulajdonos adhatja a dolgot másnak a tulajdonába, ebből következik, hogy a tulajdonjog tartalmához tartozó másik részjogot: a biztosítékul adás jogát is csak a tulajdonos gyakorolhatja. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját tulajdonában levő dolgot adhatja zálogba. A törvény azonban az említett általános szabályok alól a forgalom biztonsága érdekében kivételeket tesz. A tulajdonszerzés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos [Ptk. 118. § (1) bek.]. A zálogszerzés vonatkozásában pedig azt mondja ki, hogy a kereskedelmi forgalomban zálogba adott dolgon a jóhiszemű zálogjogosult akkor is zálogjogot szerez, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos [Ptk. 258. § (1) bek.]. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek egymással és szabályozásuk azonos elvi alapon történt. A Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése kifejezetten a kereskedelmi forgalomban eladott dolog tulajdonának megszerzéséről rendelkezik. A hozzáfűzött miniszteri indokolás külön is kiemeli, hogy ha a kereskedő az, aki—akár üzleti tevékenysége körében — vásárolt, akkor ő a 118. § (1) bekezdése alapján nem szerezheti meg a tulajdonjogot olyan személytől, aki nem volt tulajdonos. Az indokolás szerint továbbá a forgalmi biztonság szempontjai megkívánják, hogy az a személy, aki kereskedelmi forgalomban vásárol, a dolgok tulajdonjogát megszerezze akkor is, ha az eladó a dolognak nem volt tulajdonosa. A vásárlók biztonságát nagymértékben csökkentené, ha nem lehetnének bizonyosak abban, hogy a kereskedelmi forgalomban vett dolgon tulajdonjogot szereznek, ha ki lennének téve annak, hogy e dolgokat tőlük elperelhetik azon a címen, hogy az eladó nem volt tulajdonos. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szempontoknak kell érvényesülniük a nem tulajdonos által történt zálogbaadás esetén is. A Ptk. indokolása is kiemeli, hogy a 258. § (1) bekezdése a nem tulajdonostól való tulajdonszerzésről szóló rendelkezésekkel (118. §) van összhangban. A dolog zálogbaadása ugyanis — legalábbis a kereskedelmi forgalom körében — éppen olyan biztonságot követelő szerződés, mint a tulajdonjog átruházása. Az említett összhang pedig csak akkor áll fenn, ha a kereskedelmi forgalomban történő zálogbaadáshoz fűző127