Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

hadonászó, ugyancsak súlyosan ittas sértettet közepes erővel úgy állon vágta, hogy a sértett egyensúlyát vesztve hanyatt esett. Az ütés folytán a sértett az arcán egy 2 cmes repesztett sérülést, a hanyatt esés következtében pedig 4 — 5 hónap alatt gyógyuló koponyacsonttörést és agyzúzódást szenvedett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította; alaptalan az az érvelés, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt. Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett súlyosan részeg állapotban közeledett a vádlott felé. A vádlott is felismerte, hogy a sértett testi sértéssel fenyegető támadásra képtelen. A jogellenes, de csupán a tettleges becsületsértéssel fenyegető magatartása egyéb módon is elhárítható lett volna. A vádlott azonban bokszoló állásba helyezkedve, lendületesen, közepes erővel úgy vágta állon a sértettet, hogy az egyensúlyát vesztve magatehetetlenül terült el a földön. Az elhárításnak ez a módja messze meghaladta a szükséges mértéket. A megfelelő magatartás tanúsításában pedig a vádlottat nem ijedtsége vagy menthető felindultsága, hanem elsősorban a javára nem értékelhető súlyos fokú ittassága akadályozta. Az elsőfokú bíróság — helyesen — a vádlott cselekményét a Btk 170. §-a (5) bekezdésének első fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, téves azonban az a következtetés, hogy az életveszély mint eredmény okozására a vádlott szándéka eshetőlegesen kiterjedt. Az elsőfokú bíróság e következtetését kellően nem indokolta meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlottat a szándékos bűncselekmény, a testi sértés elkövetéséhez társuló eredményért csupán gondatlanság terheli. Kellő körültekintés mellett ugyanis számolhatott volna azzal, hogy a súlyosan ittas sértett a bántalmazás során egyensúlyát veszti és a földreesés alkalmával súlyos sérülést is szenved. Ez a vádlottól egyébként elvárható körültekintés elmulasztása alapozza meg az eredményért való gondatlan felelősségát és teszi jogszerűvé a már említett minősítés alkalmazását (Btk 14. és 15. §). (Legf. Bír. Bf. IV. 267/1983. sz.) (173/1984.) 9839. A puszta kézzel támadó személlyel szemben kés használata általában kizárttá teszi a jogos védelem megállapítását. A megyei bíróság emberölés bűntettének kísérlete és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte a vádlottat, egyben elrendelte a kényszergyógyítását. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott a feleségével olyan házban lakik, amelynek udvarában levő épületekben összesen 23 család lakása található. A vádlott lakásával szemben levő épületben él F-né és a fia, S. sértett. Ugyanabban a házban lakik F-né népes családja is. A vádlott és F-ék között korábban azért volt nézeteltérés, mert F-ék két kutyát tartanak, s azokat esetenként szabadon engedik és a kutyák több esetben megugatták a vádlottat. A vádbeli napon a vádlott több helyen italt fogyasztott, s amikor késő este hazatért, a szeszes italtól közepesen befolyásolt állapotban volt. A sértettek kutyái megugatták a hazatérő vádlottat és a fiatalabb, szabadon levő kutya odarohant a vádlotthoz. A vádlott ekkor belépett a lakásába, egy korbácsot vett magához, azzal a kutyák felé csapkodott. Ekkor S. sértett odalépett — a korbáccsal akkor már felhagyó — vádlotthoz és azt mondta neki, hogy hagyjon fel ezzel és menjen be a lakásába. Amikor a vádlott S. közbeavatkozását visszautasította, a sértett megfogta a karját és arrébb tolta, miközben durva szavakat hangoztatott. A vádlott ekkor a korbáccsal ráütött S-ra, aki megfogta a vádlottat és a kezében levő korbácsot, és magához rán45