Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

Az I. r. vádlott, aki 20 éves leány, a sértett támadásától tartva átkiabált anyjának, a II. r. vádlottnak, hogy dobjon át valamit, amivel védekezhet. A II. r. terhelt egy lapátot dobott át a kerítésen, amit az I. r. terhelt felkapott és a sértett felé ment. Először egymás felé csapkodva összeütötték a szerszámokat, majd a sértett elesett. Ekkor az L r. terhelt a földön fekvő öregembert a lapát nyelével — amelyről időközben a lapát leesett —, majd kézzel ütlegelte és többször belerúgott a hátába is. Amikor az I. r. terhelt észrevette, hogy a sértett orra vére eleredt, a bántalmazást abbahagyta, elszaladt és értesítette a mentőket. A bántalmazás következtében a sértett egyik ujja és az orrcsontja eltört, ezek 8 napon túl gyógyuló sérülések voltak, ezenkívül a bal halántéktájon 8 napon belül gyógyuló kisebb sérüléseket szenvedett. A városi bíróság ítéletével szemben a II. r. terhelt javára, a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az elsőfokú bíróság helytelenül következtetett a II. r. terhelt bűnösségére. Törvénysértően állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében. A bűnsegély szándékos segítségnyújtás bűncselekmény elkövetéséhez, tehát olyan tevékenység, amely a tettes számára megkönnyíti, előmozdítja a bűncselekmény elkövetését. Minthogy a segítségnyújtásnak szándékosnak kell lennie, a bűnsegédnek ismerni kell azt a szándékos bűncselekményt, amelyhez segítséget kívánt nyújtani, tudatának át kell fognia a saját tevékenységének a segítő jellegét és annak hatását a tettes tevékenységére, végül ténylegesen segítenie kell a tettest a bűncselekmény elkövetésében. A tényállásból kitűnően a II. r. terhelt egy lapátot dobott át a kerítésen, abban a tudatban, hogy a sértett a leánya testi épsége, esetleg élete ellen támadást intéz. A II. r. terhelt szándéka ekkor kizárólag arra irányult, hogy a vasvillával történő támadással szemben leánya jogosan védekezni tudjon. Azt a tényt, hogy az I. r. terhelt ekkor jogos védelmi helyzetben volt: az elsőfokú bíróság is megállapította. Tévedett a bíróság, amikor az elhárítás szükséges mértékét túllépő I. r. terhelt tettesi magatartása mellett a II. r. terhelt bűnsegédi magatartását is megállapította. Nincs arra következtetési alap, hogy a terhelt tudatában felmerült, vagy felmerülhetett, hogy a lánya a sértettet a támadás elhárítása után is bántalmazni fogja. Az akkor jogos védelmi helyzetben levő, jogtalanul megtámadott I. r. terhelt részére az eszköz átadásával a II. r. terhelt tehát nem követett el bűncselekményt. Törvénysértéssel állapította meg ezért a városi bíróság, hogy a II. r. terhelt az egyetlen mozzanatból álló magatartásával szándékosan segítséget nyújtott a jogos védelem szükséges mértékének túllépéséhez, a súlyos testi sértés okozásához. A Legfelsőbb Bíróság ezek alapján a II. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. (B. törv. III. 1082/1984. sz.) (367/1985.) 9820. U/szülöttnek közvetlenül a szülés után történő megöléséhez kapcsolódó passzív bűnsegély megállapítása. A megyei bíróság a fiatalkorú I. r. vádlottat emberölés bűntette miatt, a II. r. vádlott bűnösségét pedig segítségnyújtás elmulasztásának vétségében állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő. A jelenleg 17. életévében járó L r. vádlott együtt élt szüleivel, akik — különösképpen anyja, az ügy II. r. vádlottja — életvezetését, magatartását nem voltak képesek befolyásolni. A fiatalkorú vádlott teherbe esett, melyet környezete és anyja 33