Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

Társtettesség megállapításához az szükséges, hogy két vagy több személy az azonos törvényi tényállás alá eső bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítsa meg. Feltétele a társtettességnek, hogy valamennyi elkövetőt az ugyanazon törvényi tényállás megvalósítására irányuló szándék vezesse, továbbá az a tudat, hogy a társtettesi tevékenység a másik (többi) társtettes tevékenységét kiegészíti. Végül feltétele a társtettességnek a törvényi tényállás legalább részbeni megvalósítása. (Eln. Tan. B. törv. 835/1983. sz.) (131/1984.) 9815. A hamis tanúzásra felhívás vétsége akkor állapítható meg. ha a felhívott személy nem teszi meg a valótlan tartalmú vallomást; ha azonban a hamis vallomást megtette, a terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt kell felelősségre vonni. A megyei bíróság az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette és büntető ügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt halmazati büntetésül 9 évi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlott előzetes letartóztatásba helyezése után a büntetésvégrehajtási intézetekből kiterjedt levelezést folytatott rokonságával, közöttük a férjével, a II. r. vádlottal is, valamint látogatókat is fogadott. Leveleiben és szóban megjelölte, hogy milyen vallomásokat tegyenek. A II. r. vádlott kérésére egy munkatársa vállalkozott arra, hogy tanúvallomást tesz az ügyben. Az I. r. vádlott neki is részletesen megírta, hogy milyen vallomást tegyen, s ezeket a leveleket a munkatársának a II. r. vádlott megmutatta. A tanúnak jelentkező munkatársat a megismételt eljárásban pótnyomozás során, valamint az újabb elsőfokú tárgyaláson tanúként kihallgatták és ennek során a hamis tartalmú vallomást megtette. Tévedett az elsőfokú bíróság a hamis tanúzásra rábírási cselekmény minősítésénél. A Btk 242. §-ában. meghatározott hamis tanúzásra felhívás vétsége akkor állapítható meg, ha a hamis tanúzás elkövetésére felhívott személy a felhívás ellenére sem tesz hamis vallomást. A vallomásra felbújtott tanú azonban a bírósági tárgyaláson lényeges tények tekintetében — a vádlott kérésének megfelelő, de a valóságtól eltérő — hamis tanúvallomást tett. A vádlott rábírása tehát eredményes volt. így a vádlott mint a Btk 21. §-ának (1) bekezdése szerinti felbújtó a Btk 238. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét, s nem pedig az említett vétséget valósította meg. (Legf. Bír. Bf. I. 428/1983.) (4/1984.) 9816. A rablásnak az is társtettese, aki nem a dolog elvételében, hanem az erőszak kifejtésében vett részt. A városi bíróság a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében állapította meg. Az ítéleti tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt együtt szórakoztak és a délutáni órákban találkoztak a sértettel, majd hármasban folytatták az italozást. Tovább indultak szórakozni, s egy elhagyott úton haladtak, amikor az I. r. terhelt odafordult a sértetthez és ököllel arcul ütötte. A sértett az ütéstől a földre került, s eleredt az orra vére. A fekvő sértettbe az I. r. terhelt kétszer belerúgott, majd az odaérkező II. r. terhelt is belerúgott a kezébe. Az I. r. terhelt ekkor 250 forintot vett ki a sértett zsebéből, majd a II. r. terhelt felsegítette a sértettet. A pénzt a terheltek közösen elszórakozták. A II. r. terhelt cselekményének jogi minősítése ellen emelt törvényességi óvás alapos. 30