Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

9802. A halált okozó testi sértés bűntette nem állapítható meg, ha a kisebb erővel leadott — még külsérelmi nyomot sem hagyó — arculütés folytán a sértett idült alkoholizmusával összefüggő olyan megbetegedés vezetett a halálhoz, amely betegség fennállását az elkövető nem ismerhette. (293/1985.) Részletesen: Btk 170. § (5) bekezdésnél. 9803. Súlyos testi sértés esetén a szándékosságra levont téves jogi következtetés. (409/1985.) Részletesen: Btk 170. § (6) bekezdésnél. II. Cím Kísérlet és előkészület 16-18. § 9804. Az emberölés kísérletétől való önkéntes elállás akkor állapítható meg, ha az elkövetés konkrét körülményei között az elkövető a megkezdett ölési cselekményt — külső körülményektől nem akadályozva — zavartalanul folytathatná, de eredeti szándékát megváltoztatja és lemond a további elkövetésről. A megyei bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 évi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A 36 éves, büntetlen előéletű vádlott H. J.-né sértettel élettársi kapcsolatot létesített. A kapcsolatuk megromlott. A vádlott nem akarta az élettársi kapcsolatot felszámolni, de végül is megállapodtak, hogy a vádlott elköltözik H. J.-né lakásából. A vádlott elkeseredésében búcsúlevelet írt H. J.-nénak, arra gondolt, ismét megkéri őt, hogy maradjon vele, s ha nem tesz eleget a kérésének, megöli, ő maga pedig öngyilkos lesz. A vádbeli napon a vádlott kérlelte H. J.-nét, hogy maradjon vele, aki elutasító választ adott. A vádlott az asszonyt fojtogatta és a szorítása erőteljesebbé vált, H. J.-né kiabálni kezdett. A vádlott a bal kezével a heverőn levő párnáért nyúlt, a sértett pedig kicsúszott a félig rajta fekvő vádlott alól, a földre esett, majd kabátját felkapva az előszobába szaladt. A vádlott azonban utolérte és eléállt. H. J.-né ekkor sírva könyörgött, hogy engedje el, ne ölje meg. A vádlott ekkor az addig zárva levő ajtót kinyitotta és elengedte a sértettet. Még ugyanezen a napon, de jóval később visszatért H. J.-né lakásába. Ugyanide érkezett G. A. sértett is. A vádlott egy 10 cm pengehosszúságú késsel G. A.-t nagy erővel mellbe szúrta. Ezt követően a vádlott mind a két karján, a könyök hajlatnál felvágta az ereit és jelentős vérveszteséggel szállították kórházba. G. A. sértett sérülése még közvetve sem volt életveszélyes; a vádlott az öngyilkossági kísérlet eredményeként súlyos, életveszélyes állapotba került. A H. J.-né sérelmére megvalósított cselekménnyel kapcsolatban a megyei bíróság azt fejtette ki, hogy a cselekmény elkövetése nem a vádlott elhatározása alapján maradt abba, mert az, hogy H. J.-nénak a heverőről leesése után a vádlott „nem ismételte meg" az emberölési cselekményt, nem értékelhető önkéntes elállásként. Ez az érvelés téves. Az elkövető magatartását nem részleteire bontva, hanem egészében kell megvizsgálni annak eldöntése során, hogy a megkezdett bűncselekmény befejezése nem az ő önkéntes elállása folytán maradt-e el. 24