Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

cselekményekkel okozott sérelem nagyságát: az ellopott dolog értékét, illetve a rongálással okozott kárt kell egymáshoz viszonyítani. Az adott esetben a rongálással okozott kár (6000 forint) nyolcszor nagyobb az ellopott dolog értékénél (750 forint). Ilyen körülmények között pedig a rongálási kár a lopás elkövetési értékéhez képest feltűnő aránytalanságot mutat. Ezért figyelembe véve azt is, hogy a terhelt nemcsak többszörös, hanem különös visszaeső is, a cselekményeket a Btk 316. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint minősülő lopás vétségének és a Btk 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő rongálás vétségének kellett volna minősíteni. (B. törv. III. 1027/1983. sz.) (214/1984.) 9772. A befolyással üzérkedést megvalósító magatartásnak csalásként, illetőleg a vesztegetést megvalósító magatartásnak befolyással üzérkedésként bűnhalmazatban való téves értékelése. A járásbíróság a terheltet állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés vétsége, befolyással üzérkedés vétsége miatt önálló büntetésként a jogtanácsosi foglalkozástól 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt a gyárban az igazgatási és jogi osztály vezetője volt, emellett a szakszervezeti jogsegélyszolgálatban is közreműködött. A gyár egyik volt dolgozójának özvegye jóhiszemű lakáshasználóként lakott a vállalat egyik lakásában. Az özvegy a vállalati lakás bérleti jogáról használatbavételi díj ellenében hajlandó volt lemondani, és az igazgató úgy döntött, hogy a terhelt fizessen ki 72 000 forintot és az ilyen értelmű döntéstervezetet készítse el. Időközben az özvegy váratlanul meghalt és az igazgató az összegnek az örökösök részére való kifizetésére adott utasítást. Ezt követően a terhelt az egyik örökös előtt kijelentette, hogy az örökösöknek valójában nem jár semmi, de lehet, hogy el tudja intézni: kapjanak 24 000 forintot vagy akár 72 000 forintot is. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha „ő lehet a harmadik testvér", vagyis ha megkapja a kifizetendő összeg egyharmadát. Az örökös színleg elfogadta a terhelt ajánlatát, mire a terhelt megmutatta a 72 000 forint kifizetéséről szóló határozat tervezetét. Ezt az összeget az örökösök meg is kapták, de a terheltnek nem fizettek semmit. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a terhelt befolyással üzérkedés vétségeként értékelt cselekményét csalás bűntette kísérletének minősítette, és a büntetést 6 hónapi — végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre, a jogtanácsosi foglalkozástól 2 évi eltiltásra és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosította. Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt cselekményét minősítő rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt cselekménye valóban beleillik mind a három szóban levő bűncselekmény törvényi tényállásába. A terhelt ugyanis mint állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója a saját működésével összefüggően előnyt kért (vesztegetés vétsége), eközben utalt arra, hogy a vállalat igazgatójának befolyásolásával el tudja intézni, hogy az örökösök pénzt kapjanak (befolyással üzérkedés), és valóban tévedésbe ejtette az egyik örököst jogtalan haszonszerzési céllal, kár okozására törekedve, amikor azt állította, hogy a már eldöntött ügyet az igazgató befolyásolásával fogja kedvezően elintézni, s ezért pénzt követelt (csalás). Az említett három bűncselekmény közül azonban valójában csak a vesztegetés valósult meg, s a másik két bűncselekmény vonatkozásában a halmazat csupán látszólagos. 16