Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A terhelt lopás, közveszélyes munkakerülés és hivatalos személy elleni erőszak miatt kiszabott szabadságvesztésből szabadulva sem állandó, sem alkalmi jellegű munkát nem végzett, ideje jó részét csavargással töltötte és ismerősein élősködött. Bár a hivatásos pártfogó munkahelyet szerzett a terhelt részére, ő a munkát nem vette fel. A terhelt rávette a vele rokoni kapcsolatban álló 12 éves általános iskolai tanulót, mutassa meg, hol tartják az iskolában a takarékbélyegre szánt pénzt. A terhelt és a gyermekkorú az esti órákban az iskolához mentek, ott a terhelt az ablakot betörte, behatoltak az épületbe, és a terhelt felfeszítette azt a szekrényt, amelyből 160 forint összegű készpénzt és 12—14 forint értékű takarékbélyeget vett ki. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek az első fokú bíróság által lopás vétségeként és kiskorú veszélyeztetésének bűntetteként értékelt cselekményét egységesen kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette, megjegyezve, hogy e tekintetben a terhelt visszaeső. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a Btk 195. §-ának (2) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette subsidiarius jellegű: a nagykorú elkövető cselekménye csak akkor minősíthető ennek megfelelően, ha a másként történő értékelés egyáltalán nem tenné lehetővé a büntetőjogi felelősségre vonást, illetve ha nem eredményezne súlyosabb fenyegetettséget. Ha a nagykorú elkövető 3 évig terjedő szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett cselekmény elkövetésére bírja rá a kiskorút, abban az esetben ő a kiskorú által megvalósított bűntett felbujtója, illetve (közvetett) tettese lesz attól függően, hogy a kiskorú büntetőjogilag felelősségre vonható-e vagy sem. Ha a nagykorú tevékenysége nem korlátozódik a rábírásra, hanem ő maga is részt vesz ilyen bűntett törvényi tényállásának a megvalósításában, akkor a 14. életévét betöltött és beszámítási képességében nem korlátozott kiskorú esetén már nem felbujtó, hanem társtettes, egyébként pedig önálló tettes marad. Mindebből az következik, hogy a nagykorúnak a bűncselekmény elkövetésébe való fizikai „bekapcsolódása" ellenére sem jön létre az ő vonatkozásában halmazat, hanem egyetlen bűncselekményről lehet szó, vagyis ha a kiskorú elkövető által a nagykorú ráhatására megvalósított bűncselekmény 3 évig terjedő szabadságvesztésnél nem büntethető súlyosabban, a nagykorú rábíró tevékenysége eleve csak a Btk 195. § (2) bekezdése szerint minősülhet. A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt cselekménye jogi minősítésére vonatkozó rendelkezése miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos. A Btk 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. A törvénynek ez a rendelkezése azt eredményezi, hogy ha az elkövető egyetlen elkövetési magatartásába Btk Különös Részében foglalt több törvényi tényállásba illik bele (alaki halmazat): általában bűnhalmazat megállapításának van helye. Mindazokban az esetekben azonban, amikor a halmazat csak látszólagos, vagyis az egyetlen elkövetési magatartással megvalósított törvényi rendelkezések kizárják egymást: bűnhalmazat megállapításának nincs alapja. A jogtudomány eredményeinek ismeretében a bírói gyakorlat a látszóla443